Kedvenc kérdésemet már annyiszor hallottam az elmúlt hetekben, hogy muszáj erről a "félsz" dologról írnom. Nem félsz mindent itt hagyni? Nem félsz, hogy olyan helyre mész ahol nem ismersz semmit és senkit? De bártor vagy! Nem félsz hogy..... NEM! A válaszom NEM. Mitől is félnék? Itthon sincs semmim, kint is a nulláról indulok majd. Csak lehet hogy kint van esélyem egy jobb életre, jobb jövőre a gyermekeimnek és a leendő családomnak. Itthon ezt már nem láttam, nem láttam a célt, hogy amiért minden nap gürizek 8-9 órákat meghozza majd a gyümölcsét. Tegnap mentem munkába, és az járt a fejemben mennyire unom én ezt már. Minden nap ugyan azok a házak, ugyan azok az arcok, ugyan az a feladat. Ennyi lenne az élet 28 évesen? Ezzel kéne beérnem? Ugyan már mitől félnék? Hogy itt hagyom az albérletemet? És a turkálóban vásárolt ruháimat? Vagy a használt cipőimet? Majd veszek kint újat, olyat amilyet itthon kapni sem lehet :) (imádok külföldön vásárolni, olyan különleges dolgokat lehet találni) Bátornak kell lenni és nem félni! Indulni kell és tenni, mert elmegy az élet észrevétlenül, és az az unalom, motiváció nélküli sikertelen élet nem épít, nem tudunk fejlődni, nem lépünk előre.  A félelem egy olyan szó, amit jelen esetben nem tudok értelmezni. Várom már, hogy új emberek, új arcok, új barátok és új helyek mosolyogjanak vissza rám. És igen, bátor vagyok, mert nem félek :)