Nevnap Ausztraliaban

Erdekes, hogy mas orszagokban nem igazan unnepelnek nevnapokat. Nagymamam az elmult 29 evben mindig sarga rozsaval koszontott otthon, imadom a viragokat, imadtam a nevnapomat. Na Ausztraliaban ezt mar el is lehet felejteni. Itt viragot nem vesznek nagyon egymasnak az emberek, nevnapokat pedig egyaltalan nem unnepelnek. Amikor probaltam elmagyarazni, hogy nekem ma van a nevnapom, csak neztem rajuk es lattam, hogy felesleges eroltetnem a magyarazast, mert totalisan azt gondoljak, hogy elmebeteg vagyok… egyaltalan nem ertettek, hogy mirol beszelek. A nevem amugyis nagy galiba. Korabban mar irtam, hogy tobben javasoltak valtoztassam meg, kiejteni egyebkent sem tudjak, amikor pedig bemutatkozom, haromszor kerdeznek vissza, mert nem ertik ki vagyok.  Fura nep ez az ausztral. Nagyon egyszeruek, beleszuletnek a joba, nem kell nagyon erolkodni, ha valaki gazdag akar lenni, szep nyugodt eletet elnek, no worries mate… persze ez az orszag szlogenje ezt itt barmire mondhatod. Es ha valami maskeppen mukodik mint az o orszagukban, akkor azt vagy nem ertik, vagy azt mondjak hogy hu de jo, milyen erdekes.

A tesom mar egy eve el itt, pontosan egy eve kisertem ki hajnalban a repterre, emlekszem elotte ket napig bogtem, hogy ki tudja mikor latom ot legkozelebb…na akkor meg nem tudtam, hogy ilyen hamar en is kontinenst valtok. Ahogy azt sem tudtam, hogy milyenek az ausztral emberek, es hogy egyaltalan hova jovok. Nem gondoltam, hogy Sydney nyolcvan szazaleka azsiaiakbol all.  Hogy az utcan az europai fiu kinai dalokat enekel es gitarozik, kozben pedig a kinaiak korbealljak, fotozzak es videozzak a telefonjukkal. Hogy minden masodik etterem kinai, a sushit hozzadvagjak az utcan fillerekert, mindenhol kinaiak az eladok, tobb kinai szot hallani az utcan mint angolt, az ember itt rajon, ha beszel kinaiul hamarabb kap munkat…. (nehany szot mar en is tudok) Nem szamitottam erre, pedig logikus, az azsiaiak sokan vannak, kozel vannak, ezert ide jonnek, csaladostul. Nagy az ausztral kina baratsag, pedig alapvetoen nem nagyon kedvelik egymast, ha egyutt kell elni, inkabb csak erdek es uzleti kapcsolat ez, mintsem baratsag….

Visszaterve a bejegyzes cimehez, nevnapozni ezutan mar nem nagyon fogunk, es nagyi sarga rozsai is hianyoznak, de az elet megy tovabb ausztralazsiaban. Jah tesommal azert talalkoztunk egy ebedre, mi ketten osszetartva nevnapoztunk az ocsivel. 

Sok dolog jár a fejemben, kicsit kusza és csapongó lesz ez az írás de most van időm, úgyhogy összeszedem az elmúlt hetek történéseit. Először is a suli: mind a négy tantárgyam sikerült, nem is akárhogy, három négyes egy hármas, az itteni számítások alapján három distincion egy credit. És végül nagy izgalmak árán a héten az is kiderült, hogy március végéig nem kell iskolába mennem, megkaptam a nyarat, szabad leszek, dolgozok, pénzt gyűjtök. 

A bőröndöm amivel érkeztem a napokban szétszakadt, ezt is egy jelnek könyvelem el, hogy egy darabig nem megyek haza haha. Kipróbáltam az akupunktúrát, mert itt olyanok csinálják, akik értenek hozzá, nagyon élveztem, úgy éreztem tényleg segíteni akarnak, hogy az ember miután felkel az ágyról jobban érezze magát. 

Két hét múlva indulunk a lányokkal a sziget szafarira, nagyon jó lesz, hőség barnulás és autót is béreltünk, úgyhogy alig várom hogy kicsit kikapcsolódhassak. Januárban pedig Port Stephensbe megyek, ha minden jól alakul. Fijire egy esküvőre kaptunk meghívást, jövő tavasszal, de az még messze van, korai lenne annyira előre tervezni, de reméljük,hogy minden a terv szerint alakul. Nagyon szeretnék eljutni Japánba is mihamarabb (a japán és a kínai tanulmányomat egy következő blogbejegyzésben fogom kifejteni)

Egy másik érdekes dolog az ami Amerikában zajlik. Egy évet éltem ott, életem legmeghatározóbb és legszínesebb éve volt gimibe járni Indiana államba, nulla angoltudással érkezni és felsőfokút csinálni otthon az egy év végén. Nem hagyhatom szó nélkül ami ott történik. Követve az eseményeket úgy gondolom egyik elnök jelölt sem lehetett volna igazi választás.Obama párti vagyok imádom az egész családot, a körülöttük lévő média celebséget és úgy az egész történelmet írtunk, hogy elnök lett a fekete férfi ideológiát. DE....és itt a de... miután kiderült ki lesz az új elnök, a közösségi oldalamat elárasztották a "jajj de hülyék az amerikaiak" című hosszú "okos" írások, mert hát mi magyarok ugye mindenhez értünk, és még ahhoz is. Én úgy gondolom néha mielőtt lehülyézünk egy országot sepregessünk kicsit a saját házunk táján. Azok pedig pláne ne alkossanak véleményt az amerikaiakról, akik csak filmekből ítélkeznek, és nem is jártak az országban. Ahonnan én jöttem ott sem rózsás a helyzet a politika terén...bölcsebb néha csendben maradni Trump ide vagy oda....

Svéd szobatárs lelépett jött egy spanyol, aki alig beszél angolul, 23 éves és megharagudott rám, mert megkértem ha eszik tegyen a pirítós alá tányért, mert így is vannak csótányok a laksásban, a sajt a földön pedig ezen nem segít, ha zuhanyzik rendesen zárja el a csapot és ne hagyja nyitva a teraszajtót ha elmegy itthonról, mert szakadt az eső...gonosz vagyok szerinte.... jól indul a kapcsolatunk.... lehet már túl öreg vagyok ahhoz hogy egy szobába lakjak közel harminc évesen tinikkel, akiket anyuci meg apuci elkényeztetett és befizetett egy kis ausztrál kiruccanásra.....plusz megkértem hogy éjszakára vegye már le a hangot a mobiljáról, mert az üzeneteire csak ln kelek fel és ne bömböltesse már reggeltől estig a spanyol muzsikát, mert nekem tanulnom kell és ha itthon vagyok szeretném azt anéhány órát csendben eltölteni... úgyhogy vettem neki egy csokit mert itthon bőgött hogy én milyen gonosz vagyok vele... hátha megbékél.... amúgy meg nem cisnálok belőle nagy problémát, mert mire megtanulom a nevét jön a következő..... 

A melóhelyen megharagudott rám a főnök, mert befizettem egy nyaralásra, anélkül, hogy megkérdeztem volna hogy elenged-e.. gondoltam 6 szabadnap nekem is jár, de szerinte a november vége az itt már karácsonyi őrület és akkor senki nem mehet nyaralgatni.... először azt mondta nem enged el, aztán tegnap már megbékélt kicsit és mondta hogy rendben lesz a dolog.... Persze a többiek közül ketten i smost jöttek vissza egy hónapos ázsiai körútról, gondoltam az én 6 napos Fraser Island kiruccanásom nem fog gondot okozni... hát jó nagy balhé volt belőle.... Az angol barátnőm hívott, mert ő most észak ausztrál körúton van, néhány másik lánnyal együtt megyünk hat nap Queenslandben, egy szafari szigetlátogatásra, Sydneyből november végén. Szállás, repjegy lefoglalva, végre utazhatok, és látok valamit Ausztrália északi részéből is. 

A suliban őrület van, két hét van hátra a final vizsgákig, túl vagyok rengeteg beadandón, prezentáción stb. Remélem minden tantárgyból átmegyek. Nem rezeg a léc, de azért az economics nem egyszerű ügy. Plusz ha mind a négy tárgyam meglesz akkor az egész nyaram szabad lesz ha minden igaz, és akkor végre lehet újra full time dolgozni és keresni a pénzt a következő szemeszterre, ami csak márciusban kezdődik majd. 

Úgyhogy ezek mennek, plusz még ezek mellé egy hónapja nem tudok kigyógyulni a felfázásból, már két antibiotikum kúrán túl vagyok, megettem több kiló áfonyát, vitamint, de holnap újra vissza kell mennem az orvoshoz, mert még mindig nem vagyok jól. Csak túl leszek ezen is.... 

(Most láttam hogy a korábbi bejegyzésemet vázlatba tette a rendszer, úgyhogy dátumoztam az utolsó két írást) Húh hetek óta nem írtam, de annyi dolgom volt, és persze három vizsgám és utolsó beadnandók is, nem volt időm. Tehát a történtek tömören, röviden. Voltam vidéken Rodeón, szuper volt, izgalmas, sok baráttal életemben először. Kicsit izgultam amikor a bika elkezdett szaladni a tömeg felé, felpattant mindenki a helyéről, de baj nem történt, persze hová ültettek? Az első sorba....persze nem voltam igazi cowgirl, mert még nincs csizmám és kalapom sem, de idővel talán beszerzem a kellékeket is. 

A spanyol szobatárs feladta és egy hónap kínkeserves együttélés után elköltözött, persze áll a bál miatta, mert nem akarja visszaadni a lakáskulcsot, úgyhogy még az is lehet hogy rendőrségi ügy lesz belőle, na de ez már nem az én bajom, nem az én nevemen van a lakás... már itt az új szobatársam francia, úgyhogy mivel három franciával lakik együtt kihazsnálom őket és franciául tanítanak. 

Már csak egy hónap és megyünk a csajokkal Fraser Islandra, januárban pedig Port Stephens az uticél. Szuperszép helyek,  itt már gyakran 30 fok van, északon már döglesztő hőség.

A sulinak hála az égnek egy darabig most vége, ma volt az utolsó vizsgám, remélem az összes tantárgyam sikerült, és akkor elengednek nyáriszünetre, ami azt jelenti, hogy nem kellene iskolába járni egészen jövő márciusig. Addig lehet dolgozni, hogy megkeressem a következő negyedév tandíját, ami csaknem 7000 dollár lesz....lehet számolgatni...

Apropó munka, múlt héten voltam egy állásinterjún, és fel is vettek, egy nyelviskolában vagyok recepciós délelőttönként. Örültem, hogy felvettek, bár így utólag nem tudom miért... két másik recepcióssal dolgozok, mindketten kínaiak, nem tudnak jól angolul így kínaiul beszélnek. A diákok 99%-a kínai, akik kínaiul beszélnek a másik két recepcióssal, én pedig ülök és csak kedvesen nézek magam elé, hiszen egy szót sem értek....Amikor végre megcsörren a telefon és felveszem természetesen kínaiul szólnak bele, úgyhogy át is adom a kínai recepciósnak. Az iskolaigazgatón és az angoltanárokon kívül az összes munkatárs kínai, akik mind kínaiul beszélnek.... hát így...egy hét alatt kétszer tudtam angolul beszélni telefonon és egy brazil majd egy mongóliai diákkal angolul, de én még minidg szeretem a kihívásokat Sydney :) 

Tegnap ahogy nézegettem ismerőseim posztjait a facebookon láttam, hogy október elsejével beköszöntött az ősz. Legalábbis otthon, mert itt tavasz van, egyre melegebb és nyílnak az ekzotikus, trópusi virágok és heteken belül tikkasztó hőség lesz jövő márciusig 40 fokkal. Tegnap éreztem először mióta itt vagyok, hogy hiányzik az otthoni ősz. Imdáom az őszt, teázni, gyertyákat gyújtani esténként, olvasni bebújva a meleg takaró alá, akár esik kint akár hullanak a levelek, imádom az ősz illatát. Más is hiányzik, a piac, ahol be tudtam vásárolni minden héten a finom húslevesemhez, itt még paprikát sem lehet kapni. Már nyolc kilót fogytam, mert éhes sem vagyok, nem izlik az ausztrál kaja, nagyjából nincs is itt semmi ami igazán finom lenne. Ami persze jó, mert lassan baromi jól fogok kinézni, de azért a hazai ízek hiányoznak.

A munkahelyenem a héten kaptuk meg a karácsonyi ajándékcsomagokat, már most, szeptember végén karácsonyi őrület van, szakadnak le a polcról a karácsonyi krémszettek, tusfürdőcsomagok ésatöbbi..... A főnök elmondta hogy szabadság innentől kezdve nincsen, mert a karácsony az őrült időszak, és rengetegen lesznek a boltba. Nekem nagyon furcsa lesz 50 fokban a tengerparton karácsonyozni, soha nem történt még ilyen velem,  nem is lesz igazi karácsony, karácsonyfa pedig pláne nem lesz. 

A sulinak már két hét múlva vége, szerencsére talán átmegyek az söszes tárgyból, de akkor ünneplés lesz, mert márciusig ha minden igaz nem kell újra mennem, ha minden sikerül... na de egyelőre túl sok itt a ha.... Úgyhogy reménykedjünk. Most pedig kiülök a napra... mert mi itt már barnulunk, bár ősz illat nincs.

Ahogy a hétvégéimet Hunter Valley borvidék környékén töltöm, egyre inkább rájövök arra, hogy mennyire szeretem az ausztrál vidéket. Inkább, mint a nagyvárost. Jártam már néhány kisebb településen, mind tele van kis antik boltokkal, kézműves dolgokkal, házi készítésű ételekkel itlokkal, és persze finom éttermekbe is ebédeltünk már. Az igazi ausztrál kulturát talán ezeken a kis helyeken lehet megtalálni, és itt találkozik az ember igazi ausztrálokkal is. És valóban a kert végében ugrálnak a kenguruk. Múltkor például láttam egy anya kengurut, az erszényében ott volt a kis kenguru, nagyon édesek voltak. Ez pedig a képen egy nagyobb gyík fajta, itt füles sárkánynak hívják ezeket.

A környék legfinomabb borait kóstolgatva, (itt jegyzem meg zárójelben, hogy szerintem ezt a borozást csak a külföldieknek találták ki, mert ugye az ausztrál az sört iszik, na de nekem ez csak jó, mert én nem szeretem a sört) a hegyek mosolyognak vissza rám, mert ugye Ausztrália a híresztelésekkel ellentétben nem sík sivatagból és tengerből áll, vannak itt hegyek is kérem szépen.

A pelikánok és a színes papagájok repkednek felettem, ami a pálmafákkal körülvéve kicsit szürreálisnak tűnik az otthon megszokott Tokaji borvidéktől, na de mindegy,haha, ez Ausztrália. A szomszéd átnyújtja a zsák mandarint, amit nemrég szedett le a fáról, és néhány citromot is belecsempészett a szatyorba a citromfáról. Ilyen itt a vidéki élet. Sokan farmon élnek, összetartanak, és ha külföldit látnak az olyan ritka, mit a fehér holló. Nem úgy, mint Sydney-ben, ahol a turistáktól mozdulni sem lehet a városban.  Aztán eszembe jut a szakma….ahogy ezeket a sorokat írom, hiszen mégiscsak megjön az ihlet, ha az ember egy pohár bor után a hegyekbe feledkezik. Író vagyok igen, diplomám szerint médiaszakértő, haha… Néhány kollégával tartom otthonról a kapcsolatot és nem örülök, azt mesélik, már szinte senki nem dolgozik ott, ahonnan eljöttem. Ez pedig újra csak megerősít abban, hogy jól döntöttem, amikor elhatároztam, hogy új életet kezdek Ausztráliában.

Olykor-olykor megdobban a szívem, ha bekapcsolom a tévét, vagy ha van időm és követem az otthoni eseményeket. Eszembe jut, hogy voltak még otthon terveim, könyvírás (amit a mai napig nem adtam fel, mert egyszer még megjelenik majd az én kis regényem) és szívesen tanítottam volna otthon egyetemen, vagy középiskolában a szakmát. Annak viszont örülök, hogy ahonnan eljöttem, mindenhová visszavárnak, és ez jó érzéssel tölt el… hiszen sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap…

Nagyon készültem erre a blogbejegyzésre, rengeteget gondolkoztam azon, hogy itt ülve Sydney közepén, egy felhőkarcoló 33. emeletén, munka után, mit írok majd az elmúlt fél évről. Amikor február 22-én este ledobott a gép, 24 óra repülés után, azt sem tudtam hol vagyok, merre az arra..... azóta pedig... könyvet is írhatnék.... de egyelőre csak blogot írok.... azt viszont több mint fél éve. Olyan boldog voltam mikor rmegláttam az öcsémet, aki a reptéren várt és izgult, hogy kiengedjenek a vámosok a vízumellenőrzés után..... Hú mennyi dolog történt azóta...de hiszen nem kell elmesélnem, olvastátok :)))  Rengeteg élmény, sok új barát, és sok elveszített régi, akik közül néhányat sajnálok, de van az a mondás, hogy ami nincs a helyén, az a helyén van... Nem volt fenékig tejfel, de a múltbéli tapasztalatok után, nem estem kétségbe. Egy kezemen össze tudom számolni hányszor sírtam....és még csöppet sem dőlhetek hátra, mert lesznek kihívások. Viszont egy percét sem bánom a döntésemnek és az elmúlt hónapoknak. Sokat változtam én is, sosem voltam ilyen harmóniában önmagammal, jól érzem magam a bőrömben, boldogan kimondhatom, hogy boldog vagyok! Velem van a világ végén az öcsém, akivel elválaszthatatlan szövetség köt össze. Szeretem a munkahelyemet, igaz csak egy eladó vagyok, de a főnök szendvicset osztogat munka végén a dolgozóknak.... szeretem a kollégákat, akik hiányoznak, ha nem megyek dolgozni két napig, a vásárlókat is szeretem, mindenki kedves, mosolyog pozitív, mindig van kedves szavuk az emebreknek a másikhoz. Megfizetik a munkát, olyannyira, hogy a luxustermékeket nem csak a kirakatból nézegethetem az Andrássyn...megvehetem, ha akarom. Persze dolgozni itt is kell.... A sulit is szeretem, mert az angolom már kezd nagyon-nagyon jó lenni, és bár sok teszt van és beadandó, állom a sarat... mint mindig, mindenhol próbáltam a maximumot kihozni a lehetőségekből. Az elmúlt fél évben rengetegen megkérdezték, miért jöttem el otthonról, otthagytam az álommelót, a szülőket, a karrieremet. Sokan álmodtak volna az életemről.... Szerintem a mostani életemről még többen álmodoznak, és még kevesebben mernék meglépni.....Veled mi történt az elmúlt fél évben? .....

Na ebből mostmár elég.... betelt a pohár, ma besokaltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet egy ekkora multikulti, világvárosban olyan boltot találni, ahol az ember megtalálja azt a ruhát, fehérneműt táskát amit szeretne. Az csak egy dolog, hogy ázsia hatása alatt nehéz nem kínai boltot találni, de egy Zara és egy H&M-en kívül egy Topshop és egy Forever 21 üzlet van.... semmi stílus, semmi különlegesség. Két véglet van, vagy a kívai boltban megveszi az ember a vacak, rossz minőségű ruhát, vagy Prada, Dior és egyéb megfizethetetlen világmárkák közül vesz magának valamit, ha megengedheti. Ez számomra csak egy szempontból jó, hogy még ha van is pénzem sem tudom elkölteni, mert nincs olyan ruha, ami tetszene.....Nem is vettem itt még nagyon semmit magamnak, mert hiába jártam ma is be a várost, nem találtam olyan ruhát ami tetszett volna... Azt már megszoktam, hogy ennivalóból sincs választék, és ami van az is ízetlen és drága, vagy olcsó és még rossz is....de hogy ruhát sem talál az ember.... no mind1... Más: a héten főztem egy szuper adag csirkepöri, persze a csirke nagyon vizes volt, így órákig kellett főzni a pörit, de jól sikerült. Tesómmal meg is ettük. Ez volt fél év alatt az első magyar kaja, amit végre elkészítettem, bevallom már hiányoltam. Sajnos a húslevesre még várni kell, mert az nagyobb projekt, mivel itt nincs is nagyon olyan zöldség ami kell a levesbe.... na majd idővel utánajárok annak is. Lábast is kellett hozzá vennem, mert a lakásban ahol lakunk nincs normális konyhai felszerelés, de nem gond, mindent szépen lassan, fakanál sincs stb... Ugye végülis nulláról kezdi az ember itt az életét, egy bőrönddel jöttem, hamarosan már egy autót is meg tudok tölteni a ruccaimmal... A suli kezd elvadulni, ma egész délelőtt a könyvtárban ültünk, rengeteg beadandó teszt és csoportmunka van, úgyhogy most a napok tanulással telnek. Aminek viszont örülök, hogy megcsináltam az adóbevallásomat és már vissza is kaptam pénzt a kedves drága ausztrál államtól. 

A suliban már a negyedik hét végén vagyunk, mire az ember észbekap már a 12. héten leszünk, ami a vizsga hét. Az első tesztem nagyon jól sikerült 80%-ot értem el economicsból. Tegnap volt az első jog vizsga, és az első assesmentet is beadtam business communicationból. Délelőtt suli volt, de ma nem tanulok, szabad a délutánom, leugrok úszok egyet, aztán éjfélig munka. Kint süt a nap, úgy tűnik vége az egy hónapos télnek, igazából felesleges votl vastag kabátot és bokacsizmát venni, mert 10 nap volt hideg mindössze, nem baj, jövőre is jó lesz, most pedig lehet pakolni, el a télit, elő a nyárit.Tegnap már 23 fok volt, nagyon szép idő van, már érzem hogy lassan, de biztosan jönnek a barnulós napok, az óceáni fürdőzések és a hosszú nappalok, rövid éjszakák.

Kedden szabadnapos voltam, egy szuper helyen piknikeztünk, és nagyon jót kirándultunk Sydney-től nem messze. Pelikánok, szörfösök, búvárok. Volt remek kávé, tegneprarton málnát és epret ettünk, miközben sütött a nap. Igaz ez nem egy otthoni szalonnasütés a Bükk-ben, na de azért ez sem rossz :))) 

Nagyon jó emberek vesznek körül, hálás vagyok ezért.Remek helyeken járunk, és annyi felfedeznivaló van, mint égen a csillag.Minden napra jutna egy tengerpart. 

És mivel a hétvégéimet mostantól gyakran utazással fogom tölteni, ezért beszereztem egy új kabin bőröndöt is. Egyrészt, mert ha repülünk majd nyaralni a közeli szigetekre akkor szükség lesz rá, másrészt pedig ha költözni kell is nagyon jól fog jönni, mert csak egy nagy bőröndöm van, és fél év alatt (igen mert lassan már fél éve itt vagyok) a nagy bőröndöt kinőttem. A fekete snassz lett volna, a lila nem tetszett, úgyhogy sárga lett :) Tesóm szerint megint sikerült szolidnak lennem hahahahah Íme :) 

Tudom régen írtam már, de végre ma van egy szabad délelőttőm és ebéd előtt tanulás közben most bepótolom a lemaradást. Az elmúlt napokban rájöttem, hogy az első benyomásommal ellenétben a suli nem is volt rossz ötlet. Mindenki nagyon segítőkész, már van ausztrál CV és Cover letter, mert az itt minden állásajánlathoz kötelező. Többen is átnézték még nem tökéletes, de szépítgetem javítgatom őket. Négy tantárgyam van, business communication, commercial law, foundation of workplaces és introduction to economics. Egyik sem egyszerű, de talán mindegyik átvészelhető. Rengeteg beadandó van a 12 hét alatt mindegyik tantárgyból kell vizsgázni. emellett mindegyikből van legalább 2-3 tesz, csoportos beadandó és prezentáció is... Úgyhogy unatkozni nem fogok most sem, többet kell készülni, mint amikor otthon jártam egyetemre, de szerintem az angolom sokkal jobb lesz néhány hónap múlva. A tanárok közül itt is van aki aranyos, de van aki nem igazán törődik azzal hogy megértetted-e amit mondott, csak lezavarja az órát. No mind1 a túlélés a lényeg. 

Persze suli mellett is megy a meló ezerrel, éjfélig két szabadnappal a héten, iskola után öröm beállni a pénztárba, parfümöket árulni, vagy krémeket illatozni. Jövőhéten megagiga három napos akció lesz, már most annyi árut rendeltek a boltba, hogy lépni nem lehet, őrület lesz, mindenkit berendeltek dolgozni erre a három napra aki él és mozog. Még így is hatalmas profitot termelünk, hogy 40 százalék kedvezmény lesz all skincare productsra. (én is veszek majd néhány dolgot mert én még kapok extra kedvezményt haha) 

Mindeközben beköltözött az új szobatársam, akit nem sokat látok mert ő is melózik én sose vagyok itthon, úgyhogy nincs gond az együttlakással. A legjobb barátnőm Kay elutazot, ausztrál körútra és Balira ment, októberben találkozunk legközelebb. Számításaim szerint akkor már én is végzek a uslival és készülődök a nyaralásra Balira, ezt terveztem ugyani sajándéknak magamnak, előre bízva abban, hogy mindne tantárgyat sikerül átvészelnem. Közben remek helyre kirándultam, egy nemzeti parkban voltunk, másfél órára Sydneytől, íme a képek. Az erdőben sétálva fekete kengurut láttunk, ami úgyugrált előttünk az ösvényen, mintha egy szarvas futott volna el előttünk a Bükkben. Így még nem láttam kengurut ezelőtt, csak állatkertben. Ami még nagyon tetszett, hogy az egész napos kirándulás alatt három különböző tengerpartot láttunk, a víz persze hideg, de lassan jön a tavasz és a nyár, amikor már ujra lehet fürdeni.