Ausztráliában a kaja az egy külön ötezer oldalas könyv lenne, amit meg tudnék írni a három hetes tapasztalataim alapján. Az országnak ugyanis semmilyen hagyományos étele, vagy étkezési szokása nincsen. Minden országból van egy kevés és persze semmi sem igazán finom, így nehéz magadnak otthon jókat főzni, mert hiányoznak a normális alapanyagok. Elmentem egy gyors beváráslásra, és ár összehasonlításnak és érdekesség gyanánt lefotóztam pár alapvető kaját ami mellett elrohantam angol óra előtt. (1 dollárt 200 ft-nak vettem) 

Tojás: itt 12 darabos van ( 4-5 dollár- 1000 ft körül)  vagy vagy 18 darabos (6-7 dollár 1200ft körül)  tojás van. 

Tej: minél többet veszel annál olcsóbb. Ez amolyan amerikai szokás, ami ide is befészkelt, teljesen ugyan azokat a tejtermékeket kapni, mint Amerikában. 1 liter átlagosa 1 dollár (200ft) persze itt is van szója meg kókusz meg mandulatej, azok már 1000ft körül mozognak. 

Ugyan ez vonatkozik a sajtokra is, tiszta júeszéj sztájl, Lapkasajt van hatalmas kiszerelésekben, vagy előre lereszelt vákum csomagolású sajt. (Egyiket sem preferálom) Árakat a képeken láttok, át tudjátok számítani forintba. 

(Igen ez mind lapkasajt, szörnyű műanyag ízű) 

Aztán a kedvenceim a magvak. Itt olyan finom és különleges magvakat lehet kapni, hogy uzsonnára vagy tízóraira szinte mindig ezeket eszem. Hatalmas a választék,de az egészséges kaja itt is drága, így ezres alatt nem lehet megúszni, de ennyi azért jár:) 

A vércsoportom a kv úgyhogy mivel itt egy utcán vett akármilyen latte 4-5 dollárnál kezdődik, spórolásképpen vettem az otthon is már jól bevált Nesacfe-t és ez kitart két hónapig is. Néha délután ha korán kelek megengedek magamnak egy utcán vette lattet-t de nem javasolt rászokni mert hamar elfogy a pénzünk:) Ár a képen 

A másik kedvencem a zero cola. de bármilyen üdítőt  veszel az 4 dollár, fél literes itt nincs, 700ml-a legkisebb, 800ft-ért kapható. Úgyhogy ez sajnos szintén leszokást jelent mint a délutáni kávé, spórolás szempontjából. 

És ami még kapható, vagy érdekes. Az ausztrálok imádják a hússal töltött fagyasztott pitét. Igen jól olvassátok hússal megtöltött, műanyag ízű pite, imádják, ez a kedvencük, szerintem szőrnyű, de itt mindenki ezt eszi. Kicsi, közepes és nagy méretben is kapható, fagyasztóból ki, sütőbe be.... szörnyű, mondom szörnyű.... A másik kedvencük az ausztrál Tim Tam.... (nekem elsőre inkább kínainak tűnt) ez is szörnyű, ilyen csokis kekszbe töltött csokis krém... műanyag íze van ennek is, egyszer megkínáltak majdnem kiköptem :))) És természetesen mindenféle ízben kapható.

Egyébként semmilyen normális péksütemény nem kapható, a bevásárlóközpontokban. Minden műanyag ízű, előre gyártott, muffinok, kenyerek stb, minél többet veszel annál olcsóbb. És ami itt még nagyon megy az a wrap. Abból is ötezer fajta van, én azt sem szeretem, száraz, ízetlen bármit göngyölsz bele szerintem nem finom. 

Nagyjából ennyi, így elsőre, ami még érdekes lehet, hogy a banánnak itt más íze van, szerintem otthon finomabb:) A bejegyzéshez egyébként hozzátartozik, hogy az árak itt nem vészesek az itteni keresethez képest. Az átlag ausztrál, nyolc- tízezer forintos órabérért dolgozik.....

Tegnap este a kikötőben sétáltunk, vacsiztunk és fagyiztunk, nagyon szuper este volt. Még nem láttam Sydney-t kivilágítva ezért felmentünk a legmagasabb toronyba, ahol forgó étterem van és körbe be lehet látni az egész várost. 40 másodperc alatt visz fel a lift a Sydney Tower-be, ami 309 méter magas.

A torony után a kikötőben sétálgattunk, ahol hatalmas tömeg volt és rengetegen mulattak szombat este, mindenki kint ült az operaház előtt ahol hangos zene szólt. Fújt a szél, meleg volt és arra gondoltam mennyien szeretnének a helyemben lenni és karamellás fagyit nyalni a kikötőben:) Nagyon örültem, hogy ilyen élményekkel gazdagodtam, miközben belemerengtem az éjszakába Sydney-be :) 

Végre megvettem életem első ausztrál bikinijét, it's a must:) mondaná az ozi:) Megvártam a leárazásokat és szépen bevásároltam, íme:) Imádom, holnap föl is lesz avatva, megyünk Cronulla beachre. Itt az a jó, hogy minden hétvégén el lehet menni egy másik tengerpartra, ahol más a víz színe, mások a hullámok, és az egész tengerpart hangulata teljesen más, mint a többié. Holnap premiert tartok:)) 

Egyébként félelmetes, hogy mentem az üzletekbe és már kint vannak a kesztyűk, sapkák, bokacsizmák... nekem azt mondták itt nem lesz tél és elég egy két pulóver... hát a barátnőim felvilágosítottak, hogy hatalmas szél van és özönvíz szerű esőzés amihez kell majd  a gumicsizma, mert percek alatt folyó lesz az utcán... Júniusban van állítólag a leghidegebb, akkor elektromos radiátorokkal fűtenek, mert fűtésrendszer itt nincs.

Más...Igaz utcán rohangáló kengurut még most sem láttam, de megvannak az első csípéseim. Napoztam a törölközőn és rám másztak a hangyák. Éreztem, hogy valami csíp itt ott, gyorsan felugrottam, és másnapra ez lett belőle....

A barátaim szerint néhány nap múlva elmúlik. Sajnos engem minden állat szeret amelyik csíp, már egy éjszakai szúnyogriasztót is be kellett szereznem, mert néha olyan meleg van éjjel, hogy nyitott ajtónál alszunk és bejön mindenféle állat. A csótányokkal nincs bajom, valahogy én nem irtózok tőlük, pedig itt hatalmas példányok vannak és repülnek is. Otthon ha megláttam egyet sikítottam, itt valahogy hozzászoktam a gondolathoz, azt mondják mindenhol vannak, még az orvosi rendelőkben is. Jah és az is teljesen normális, hogy az utcán kígyó nagyságú gekkók, siklók és minden egyéb csúszó mászó élőlény néz veled farkasszemet :) Its aussielife better be prepared:) 

Ahogy reggel ülök a medence mellett, eszem a pirítósomat, iszom a fahéjas tejeskávémat azon gondolkozom, mi Ausztrália varázsa, amiért mindenki ide jön, itt szeretne maradni és sokan bármire képesek azért, hogy tíz-húszezer dollárt fizessenek egy érdekházasságért avagy, az életre szóló vízumért. 

Tegnap jöttem haza angolról és néztem az embereket a vonaton. Kínaiak, japánok, indiaiak, spanyolok, brazilok, ki itt ausztrál? Hé van itt valaki aki ausztrál????  Szerintem ez az az ország, ahová mindenhonnan jönnek az emberek. A ház ahol én lakok tegnap este iszogatós beszélgetős estét tartott. Az egyik brazil srác azt mondta: látjátok itt ül az asztalnál kolumbiai, szlovák, cseh, magyar, brazil, mexikói és mind itt találkoztunk, mind azért vagyunk itt, mert jó ebben az országban...

Én csak kicsit kevesebb mint három hete vagyok itt, pontosan nem tudnám megfogalmazni ennyi idő alatt, hogy mi az ami annyira vonzó Ausztráliában. Vegyes érzelmeim vannak. Persze szuper hogy felkelek és a pálmafa mosolyog rám, már reggel 25 fok van és napközben pedig 30, minden hétvégén más tengerpartra lehet menni, szinte sose fogy el a választék. Rengeteg ételt ki lehet próbálni, néhány napja tesóm 25. szülinapját egy mexikói étteremben ünnepeltük imádjuk a mexikói kaját, itt pedig mexikóiak csinálják, ugyan úgy mint a japán-kínai-vagy thai éttermekben a kajákat. Pozitívak az emberek, aki dolgozik gyarapszik, értékelik a kemény munkát, itt egy takarítónő is heti öt nap munkával félmillát megkeres, és a legtöbb ausztrálnak hajói és három autója van. Túlóra nincs, ha van azt kifizetik. Teszik ezt mindezt úgy, hogy nem pánikolnak, nem idegeskednek, élik nyugodtan az életüket, pozitívak és tudjátok no worries :) Lehet,hogy mindannyian erre vágyunk, mert ahonnan jöttünk azokban az országokban ezt nem találtuk meg? 

Összegzésül talán az elmúlt két hetemben rájöttem, hogy ha Anglia és Amerika a melting pot of cultures, akkor Ausztrália sem marad ki a körből. Az pedig, hogy az én utam mi lesz, vagy merre vezet tovább, azt csak ott valahol a pálmafák felett tudják, ahol mindig süt rám a nap:) 

Már korábban nézegettem a térképet, hogy merre visznek a hajók itt Sydneyben. Sokan tanácsolták, hogy látogassunk el Manly Beachre, ahova fél óra hajókázással lehet eljutni. A hajóút szuper volt, imádok hajókázni, úgyhogy nagyon élveztem, az sem érdekelt, hogy annyian voltak a hajón, hogy állni kellett végig. Fotókat készítettem és néztem, hogy az emberek vitorláznak, hajókáznak, kisebb-nagyobb hajókat láttunk, mindenki éli a take it easy vasárnapját. 

Amikor megérkeztünk Manlyre egy valóságos Bibione fogadott minket. Rengeteg kis ajándékbolt, óriási tömeg, több ezer turista, mindenki a tengerpartra tartott, olyan volt mintha egy turistaparadicsomban lennénk. 

A parton és a vízben is szörfoktatás volt, és még egy szörfverseny is zajlott a turistáktól elkerített részen. Csajokat is külön oktatnak a szörfre, eddig nem vonzott ez a fajta sport, de lehet itt majd kedvet kapok. Megtetszettek a színes deszkák :) 

Egész délután napoztunk, már egész barna vagyok, viszont a szobatársam hólyagosra égett, mert nem kente be időben magát. Én nem égtem le szerencsére, de Ausztráliában erre nagyon kell figyelni, mert brutális az UV sugárzás...öt perc alatt le lehet égni akár az utcán, és annak ellenére, hogy megkezdődött az ősz, napközben még mindig 33 fog van. Egyedül a szellő az ami megment a pusztulástól :) 

A visszaúton is rengeteg képet készítettem, mert ugye a hajókázás nagyon tetszett, és végre láthattam a vízről Sydney-t a távolból. Az Operaházat a hidat és a várost, megható volt. Napra pontosan két hete vagyok itt, vegyes érzelmekkel, de egyre jobban érzem magam. Egy dolog biztos, a nap, a pálmafák és a tenger, mindenért kárpótol. 

Túl az első iskolai héten kitaláltuk a szobatársammal, hogy kicsapunk a hámból, és elmegyünk bulizni szombat este. Az itteni barátok javaslatára mentünk az Operaházzal szembeni kikötőbe bulizni, egy nyitott udvaros, de több emeletes partyhelyre. Belépő mindenkinek van! (fiúk - lányok bejáratnál 20 dodót fizetsz, cserébe pecsétet kapsz a csuklódra) A koktélok 18 dollárnál kezdődnek, annyi a legolcsóbb, mi itt le is ragadtunk, elfelejtettem megnézni mennyibe kerül a legdrágább pia, mert lapoztam egy oldalt és ott már minden 36 dollárba került, mondtam ok, stop, elég nekem a négyezres koktél is elsőre.

Korán mentünk, de lassan megtelt a tánctér, a fiúkon csokornyakkendő, ing, drága cipő, élére vasalt nadrág, a lányok koktélruhában, magassarkúban táncoltak. Mindenkiből áradt a finom parfüm illat, ez a parti este Sydneyben. (emlékszem még kollégista koromban a Morrisons-ban furcsa testszagok terjengtek, ujjatlan atléták és alkoholista, drogos arcok jöttek szembe, örült az ember ha nem ér hozzá egy ilyen srác sem)

A teremben mindenhol őrök figyelik a táncolókat és a bőrfotelekben ülőket is, és ha látják hogy részeg vagy, megkérnek hogy fáradj haza, hívnak egy taxit és álmodj szépeket. Ha pedig a pultos kiszolgál egy részeg embert, akkor a rendőrség bezáratja a helyet, elveszik az engedélyt ugyanis. Érdekes még az is, hogy éjfél után drogkereső kutyákkal járják a rendőrök a szórakozóhelyeket, úgyhogy nagyon nagy a közbiztonság. A zene jó volt, jót táncoltunk, (mulatási), What happenes in Sydney, stays in Sydeny :))) A bulit persze majd még folytatjuk egy másik napon egy másik helyen :) 

Beköszöntött az ősz... ami itt azt jelenti, hogy már nem negyven fok van napközben csak harminc:))

Csináltam pár fotót, az úton hazafelé:) Ami jellemzi kicsit az ausztrál életet a hétköznapokban:) 

Például az egyenruhába iskolába tartó tesók :) Cukik:) 

Akik nyugodtan mennek át a zebrán, mert átengedik őket az autók. Már a zebra előtt 5 méterrel lassítanak.

Aki nincs bekötve 300 dollárra büntetik őt is is a sofőrt is.... ami 120 ezer ft.... baráti, de az emberek betartják a szabályokat... Visszatérve a zebráknál van ez a gomb, amit ha megnyomsz tényleg másodpercek alatt átvált zöldre a gyalogosnak a lámpa, így nem kell órákat várni. Otthon is volt ilyesfajta próbálkozás, csak itt működik is a rendszer.

Mondaná Viktor... ugye, hogy jobban teljesítünk, plakátokkal hívta fel a figyelmemet otthon arra, hogy nekem milyen jó, mert Magyarország jobban teljesít... Itt Ausztráliában ezt nem mondják, mert az ember látja...

Az első napokban, amikor idejöttem vendégül láttak a barátaim, akik már három éve élnek itt családostul. Ülten a nappaliban és láttam milyen szuper asztaluk van, megdicsértem az asztalt, és a válaszon teljesen megdöbbentem: az utcáról hoztuk be. Igazából semmi nem a miénk, csak a hűtő és a mosógép.... Mondom tessék???? A barátaim felvilágosítottak, hogy itt mindent kidob a jóléti társadalom. Mert az ausztrálok megtehetik, nekik mindenből az új kell, ezért a régit kidobják, odaadják a szegényeknek, legyen szó ruháról, könyvről, bútorról, bármiről. A barátaim azt mondták három nyomtatójuk is van, mindegyik működik és mindet az utcáról hozták be. És látod ezt az állólámpát, és azt a szekrényt, és a grillezőt, és a polcokat és a kanapét? Ezeket is mind kidobták, mi pedig behoztuk az utcáról, mert nem volt pénzünk bútorokra... El voltam képedve. Majd ugyan ezt a történetet két más magyartól is hallottam. Aztán egyik nap mentek suliba és akkor minden szembejött velem az utcán...

Valaki egy hangfalat? Tv-t vagy esetleg egy ágyat? De láttam már tányérkészletet, babakocsikat, székeket is. Jah és ez nem a lomtalanítás, ez itt minden napos, normális... ki a régit, ide az újat, mindenből a legújabbat!!!

Sőt... az öcsém egy költöztető cégnél dolgozik, és a napokban egy fiatal srácot költöztettek át egy másik lakásba, aki megkérdezte az öcsémet hogy van-e TV-je, mert ha nincs akkor vigye el az egyik teljesen új tv-t, mert a srácnak nem kellett kettő a lakásba....Öcsém megnézte, egy 400 dolláros (kb 80 ezer ft)  tv-ről van szó, amit dobozostul vihetett haza, szinte új volt.  

Ezek után felmerül a kérdés, akkor hogyan is teljesít Magyarország? ....Ausztráléletlove!

Már lassan két hete vagyok itt Sydney-ben, és egy nagyon fontos dolgot vettem észre, ami igazán nagy különbség Magyarország és Ausztrália között.

Emlékszem az egész akkor kezdődött, amikor felültem a villamosra, és láttam, hogy az emberek a táskájukat leteszik és félre állnak, mert nem tudnak már leülni, de a hátizsákokat ott hagyják, néhány méterre maguktól, egy elkerített kis fakkban, majd nyomkodják a telefonjaikat és kellemesen utaznak. Nekem pedig olyan élmények jutottak eszembe, hogy a metrón otthon mindig ölelnem kellett a táskámat, nehogy kitépjék a kezemből, vagy kizsebeljenek, rosszabb esetben leüssenek az aluljáróban 1000 forintért. Itt pedig, ebben a hatalmas városban, ahol a világ minden részéről élnek emberek, bátran otthagyhatod a táskádat akárhol, senki nem fogja lenyúlni, sőt, utánad viszi.

A kocsikkal leparkolnak a ház elé, be sem zárják, fel sem húzzák az ablakot. A házak kapui tárva nyitva vannak, gyakran még az ajtók is. A tengerparton sem kellett attól rettegnünk, hogy valaki ellopja a táskánkat amiben benne volt az útlevelem, és a pénzem is, amíg én a hullámokat élvezem a vízben.

Félelmetes, mégis nagyon jó érzés, hogy úgy érzi az ember biztonságban van. Persze tuti van a városnak olyan része, ahol érdemes jobban odafigyelni a holminkra, de azért az megnyugtató, hogy nem kell rettegni. 

Vasárnap nyakunkba vettük a várost a szobatársammal, és elmentünk az állatkertbe és végre, kedves barátaim láttam igazi ausztrál kengurut, és képzeljétek, ugyan úgy néz ki mint az otthoni állatkertben:))))  Annyi a különbség hogy otthon nincs ennyi fajta mint itt.

Aztán egy hatalmas akváriumba mentünk, ahol rengeteg meseszép hal volt a föld alatt, cápák, korallok és teknősök, krokodil. Aztán a Madame Tussaud-ba is elmentünk, ahol végre megcsókoltam Leót, már akkor tudtam, hogy megnyeri az Oscart:) (Leolove)

Legközelebb majd olyan állatkertbe megyünk ahol koalákat és kengurut is lehet simogatni a szabadban. Hétvégére hajókirándulást tervezünk egy tengerpartra, és felmegyünk a legmagasabb toronyba, ahonnan egész Sydney-t belátni. Közben a nyelvsuli is elkezdődött, nem is gondoltam, hogy itt is az English Grammar in Use-ból tanítanak, persze van Academic Writing. És annyi a különbség hogy bár itt csoportban tanulunk, a tanár mindenkivel egyesével foglalkozni. 12 hét nyelvtanfolyam és kezdődik az egyetem:)