Két napja nagyon meleg volt, 40 fok, ezért úgy döntöttünk a szobatársammal, hogy elmegyünk a híres, nevezetes turistaparadicsomhoz, a Bondi Beach-hez. Tesóm ott lakik a környéken, ő is csatlakozott, de már előre szólt, hogy a nagy hőségben annyian szoktak lenni a tengerparton, hogy csak a sokadik buszra férünk majd fel. Átszálláskor már láttuk a tömeget a pályaudvaron, az összes busz a tengerpartra ment, sok turista kérdezgette a másik turistát, hogy melyik megy Bondira. Egy nő engem is megkérdezett, mondtam neki ez a harmadik napom Sydney-be, én sem vagyok okosabb mint ő, de szerintem a 333-as és a 380-as busz. A buszok megérkeztek, első ajtós felszállás, opal kártya érint, csipog, sofőr kéri mindenki húzódjon beljebb, hogy elférjenek a népek. 

Aztán elindult a busz, vagy 20 percet utaztunk, a szobatársammal pedig már alig vártuk, hogy megpillantsuk a tengert. Aztán végre a sofőr bemondta hogy : first stop at Bondi Beach. Leszálltunk, átnéztem az út túloldalára, és nem hittem el amit láttam. A kristálytiszta kék víz csak úgy csillogott, hatalmas hullámok, gyönyörű homok. Gyorsan kellett egy kalapot szereznünk az első boltba a parton, összeszedtük öcsémet és indulás.

Hatalmas az UV sugárzás, ezért nagyon kell az UV szűrős napszemüveg, plusz az otthoni naptej itt nem is jó, vettem egy 50 plusz faktorosat és a kalap, hogy ne égjen le az arcom. Direkt később mentünk, hogy ne 11 és délután 3 között égjünk rommá, mert itt néhány turista hólyagosra van égve, hatalmas a bőrrák veszély, nagyon kell vigyázni az ózonlyuk miatt. 

A víz nagyon, nagyon, nagyon hideg, én hideg vízzel zuhanyzom még télen is nagyjából, de ez a víz állati hideg volt még nekem is. Zászlókkal jelölik azt a területet ahol szabad a fürdés, mellettünk a szörfösök, oda a strandolók nem mehetnek, mert olyan örvények vannak, hogy beszippant a tenger. Nagyon jól éreztük magunkat, a sós vizet imádom, csodákra képes:) Hamarosan újra megyünk és felfedezünk egy másik tengerpartot, mert abból itt van bőven:) 

Ez a kedvenc mondásuk az ausztráloknak. Mindenre és mindenhol ezt mondják. Az-az nyugi, no para, minden szuper, relax, take it easy. Becsapós ám ez a no worries, mert egyrészről azt sugallja, hogy nem kell stresszelni, itt minden megoldódik, hiszen ez Ausztrália, másrészről pedig átesnek a ló túloldalára és nem ismerik az időt. Elfelejtik a határidőket, magyarán mindent le*nak. Viszont nyugodtabbak, és süt a nap, minek is a worrie, amikor it's all good...

Tegnap például a villamosra felszálláskor egy ellenőr irányította az embereket, mindenkit figyelmeztetett, hogy érintse a kártyáját a mágneses leolvasóhoz, és közben akik szaladtak hogy elérjék a villamost üvöltötte nekik, hogy No worries, és azt is üvöltötte, hogy ne szaladjanak, megvár mindenkit a villamos. Majd mindenkinek megköszönte, hogy érvényes jeggyel szállt fel, nagyon tetszett ez a szórakoztató showműsor korán reggel:) 

Délután voltam a nyelvsuliba, megírtam az enrollment testet, ez alapján mérik fel, hogy milyen szinten vagy, milyen csoportba kerülsz. Én az English for Academic Purposes csoportba kerültem, ez kell az egyetemi tanulmányokhoz. 3 esszét kellett írni, volt magnóhallgatás és elbeszélgetés is, teljesen úgy éreztem magam, mint amikor a diákjaimat készítettem fel a nyelvvizsgára... mondtam nekik milyen szófordulatokat vessenek be az esszéknél, amikre a pontokat adják... sose gondoltam volna, hogy hét év egyetem után még újra iskolapadba ülök. Hétfőtől péntekig mindene este járni fogok 12 héten keresztül, jó kis móka lesz. 

Este hazafelé felfedeztem a kínai piacot. Na ez nem olyan piac mint otthon, ez két négyemeletes pláza, tele üzletekkel és az egyikben csak zöldséget, gyümölcsöt és ausztrál ajándéktárgyakat árulnak. (igen plüss kengurut és koalát mindenféle méretben) Zárás előtt értem oda, és akartam venni még gyümölcsöt, de már pakoltak az árusok, két banánt elvettem az asztalról, kérdeztem mibe kerül, azt mondta az eladó srác vigyem ingyen van. Majd szinte az összes árus egyszerre kiáltott fel, hogy minden 1 dollár, mindent lehet vinni. El se hittem, hogy jobban megéri nekik ha odaadják ingyen, minthogy cipekedni, pakolni kelljen. Így lett két banánom és két almám:) Szeretlek Ausztrália, minden nappal egyre jobb itt! 

A képen a beszerzett "bícs" kollekció látható, és a kis medencénk a szállásunkon a háttérben. Sós víz van benne:)) 

Ugye egyszer majd magától átáll az agyam, és nem fogom fellökni az embereket, mert én ragaszkodok a jobb oldalhoz a metró lépcsőn és a járdán? Hú nagyon gáz vagyok ezzel :) 

Igen, vannak csótányok bőven, és nem, még nem láttam kengurut, de alig várom, hogy találkozzak egyel  ( valamelyik ismerősöm kérdezte, hogy itt szabadon szaladgálnak-e a kenguruk wahahah, Sydney-ben azért nem)

Hétfőn kezdődik a nyelvsuli heti 5 nap, minden este, új emberek, új élmények :) 

Ridley Scott forgat itt Sydneyben 3 hónapot, a legújabb filmjén dolgozik, asztalosokat, ácsokat és maszkosokat keresnek-- a munka amiért ölni tudnék, sosem akartam még ennyire asztalos lenni... (milyen gyorsan lehetnék asztalos???) 

Tegnap metróztam egy órát, az élményeim következnek: Folyton ellenőrzik a bérletet, négy fehér ingbe öltözött fiatalos srác, okostelefonhoz érinti a bérletet és lám: have a nice day. Igen itt senki nem bliccel, és nem dobálja a szemetet, és nem cigiznek szinte sehol. Motiváló plakátokkal ösztönzik a népet hogy segíts a betegeken, és ugye nem dobnád el a szemetet egy parkban, tehát a metrón se tedd! 

Apropó 17 dollár a legolcsóbb doboz cigaretta, ami barátok közt is majdnem 4000 ft.... szokj le ha Ausztráliába jössz, itt csak a nagyon gazdagok dohányoznak.... 

Az embereket nem érdekli hogy a 40 fokban cipő nélkül, vagy csizmában mászkál valaki. A diákoknak viszont iskolai egyenruha van. 

Ma lesz mobilom, estétől él az ausztrál számom, aki kéri megadom, írjatok hívjatok:))) 

Ahogy pedig láttam az ausztrál zászlót lobogni rájöttem, hogy szerintem nem is Amerika a "land of the free", hanem sokkal inkább Ausztrália:) És kezdek akklimatizálódni, mert öt óra alvás után már nagyon pörgök:) 

Kb 3 órát aludtam éjszaka, mármint itteni éjszaka.... szóval reggel a szobatársammal bementem a városba. Intéztem bérletet (20 dollár, kb 6 utazásra elég, drága a  közlekedés, 1000ft egy "menet") vonattal járnak az emberek, mert az gyors, pontos és szupiszuper emeletes. Egy kv-val indultunk, szépen németül megköszöntem a németül beszélő Sydneyben melózó németnek:) Aztán egy szendvics a táskába, későbbre, már reggel dög meleg volt, víz is ment a táskába. Ezekkel indultam neki a kikötőnek, és amikor megláttam az Operaházat azt kérdeztem magamtól (többször is), hogy milyen kicsi a világ, a fene se gondolta tavaly ilyenkor hogy ma reggel majd Fiji szigetekről hozott, hegyi, ásványvizet iszok a szendvicsem mellé a Sydney kikötőben... fel sem fogom esküszöm mi történik velem....

Turistáskodás ezerrel, fényképezőgép, Sydney map, így indultam a városba. Miután lett ausztrál bankszámlám, és ausztrál mobilszámom, (Vodafone, mert az itt is van) na hova megy az ember lánya??? Hova? A Victoria's Secretbe :)) Megkérdeztem a bankban az ügyintézőt merre van, irány:) Direkt azért nem hoztam sok bugyit, mert tudtam itt van VS és bevásároltam:) Kicsit :) Aztán már olyan fáradt voltam, hogy még gyorsan bevásároltam egy kis gyümölcsöt, zöldséget, salátát, magvakat, (diéta on, otthon annyi pizzát és csokit ettem az utóbbi 3 hétben, hogy alig várom, hogy itt a melegben ne legyen zabálás). Ahol lakom dombokon vannak a házak, holnap reggel egy szuper nagy sétával kezdek, megmászom az utcákat, megismerem a környéket. A szobatársam Maria nagyon jó fej, vacsora előtt, megmártóztunk a medencében, akkor már nem tűzött a nap. Kalapot kell vennem.... mihamarabb, ami védi a fejemet a hőségtől. 

Őszintén szólva nem találom egyelőre a helyemet. Fáj néha a fejem, szerencsére nem lettem beteg a repülőn kellett a két pulcsi ezerrel nyomták a klímát, tolom a c vitamint (köszi Szunyi, szeretlek érte). Sok vizet kell inni, még egy hét és magamhoz fogok térni a nagyokosok szerint:) Képeket az első napokról a képek fül alatt lelsz:) 

Az első benyomásom az volt, bárhol ügyintéztem, bárkit megkérdeztem, mindenki segített kedvesen:) Sydney pedig teljesen már mint Amerika, vagy Anglia, semmihez sem hasonlítható. Rengeteg a mindenféle ázsiai nép, de engem ez nem zavar. Mindenkire mosolyogtam aki szembejött :) 

Húh hát megérkeztem, HAJNAL ÖT VAN, ALUDNI NEM TUDOK, ÚGYHOGY BLOGOLOK:). Rengeteg élményem van már most. Anyuméktól elbúcsúztam, az albiba már be is költözött az új lakó. Szóval vasárnap hajnal 4kor indulás a reptérre, a bőrönd túlsúlyos, ki kellett venni néhány zoknit és a naptejet, de no para, alig vártam hogy feladhassam, tudtam nehezebb lesz, mint 23 kiló. Az útlevelemben már látták, hogy van érvényes vízumom, puszi ölelés anyáéknak, kicsit könnyeznek, de mire visszanézek már eltűntek, jó utat.

Hajnalban a legjobb barátnőm velem kelt, felhívtam még, őt is, nagyit is hajnal 5kor, aztán KLM felszállás. Tesóm mondta hogy az amsterdami reptér káosz, hát az is volt, rohantam mint az őrült, hatalmas a reptér, ilyet még Chicagoban sem láttam, akkora a fejetlenség. Aztán nem sok időm volt, vettem vizet és beálltam a hatalmas sorba. A KLM szuper kényelmes, LCD kijelzős monitorokon a legújabb mozifilmeket lehetett megnézni, a legújabb Adele albummal stb, rengeteget fejlődött a repülés, olyan mintha fotelben ülnél, és komolyan élvezhető ez a több tíz órás utazás is. A sztuyik fel alá rohangáltak hogy ki mit eszik- iszik. Aztán késve indultunk, ezért Abu Dhabiban egy órám volt átszállni, de ott még újra kézipoggyász ellenőrzés, mert Ausztráliába semmi kaja és pia nem hozható be. Még gyorsan vettem parfümöt öcsinek a közelgő szülinapjára, meg magamnak is :) Lovereptérparfümshoping. Itt már ülés szerint szólították az embereket, az Etihad emeletes gépe ugyanis fullon fullra volt utasokkal. 

Itt már éreztem, hogy 14 óra múlva Sydneyben landolok, és alig várom:) Amint elkezdett megtelni a gép, mellém ült egy bácsi, elém ausztrál indiaiak, és a másik oldalamra pedig egy 20 éves ausztrál srác És akkor minden eldőlt, hogy vagytok, ki honnan jött, ment a duma duma, éreztem ez már nem a magyar mentalitás, igazi utastájékoztatást kaptam a 2 perce ismert ausztráloktól, hogy mi lesz itt, mi mibe kerül sórákig ismerkedtünk, de mintha ezer éve barátok lennénk. Nagyon hangulatosan telt az út. Megnéztem 3 filmet, és még aludni is tudtam HÁLA A FEJPÁRNÁNAK AMIT MAGAMMAL HOZTAM!!! Ez egy csoda cucc, mindenki szerezze be aki repül bárhová is.

Aztán leszálltunk, 14 óra repülés után, a gép 10 percet késett, (otthon a máv minden egyes alkalommal fél órát késett, Miskolc-Budapest vonalon, de egy 14 órás repülőúton 10 perc késés belefér, még elnézést is kértek. Aztán jött az ellenőrzés. Félrehívtak, hogy kikérdezzenek, ez a necces rész, de minden ment, 25 óra repülés után még értelmesen is tudtam válaszolni.  Aztán mikor elengedett az ellenőrzés után a srác, éreztem, megérkeztem, jól vagyok, nyugi szu szá. Már csak a bőröndre vártam, amiben nem tört össze semmi:))) szerencsére.

Amikor kitoltam a bőröndöt, és megláttam öcsémet, aki megölelt, olyan boldog voltam:) meghatódtam megkönnyeztem. Hozott vizet, meg egy kis kaját, nagyon imádom, aztán fel a buszra és a szállásra. Most a szlovák Maria a szobatársam, alszik, én nem tudok, jófej nagyon nyelvsuliba jár fél évre jött.

Ma pedig ha felkel a nap végre turista lehetek Sydneyben:)))) 

Képek: első fotó a repülőből Sydney felett, és a nagy utazás vége:) 

Hát ez is eljött... búcsú a kollégáktól, a legjobbaktól és nem is gondoltam volna, hogy ajándékot kapok a szerkesztőktől, a kollégáktól, és még a lelki társ, örök, pótolhatatlan kozmetikusom is könnyezni fog, amikor megölel, hogy jó utat kívánjon. Egyik kollégám már reggel értem jött, hogy együtt reggelizzünk, és azt mondta, régóta dolgozik a cégnél, de ilyet már rég látott, hogy valakit ennyire szerettek volna, hogy ajándékokkal búcsúztatják. Nagyon boldog vagyok, mert életem legjobb munkahelyén tölthettem el másfél évet. Még tudtam volna sokkal többet fejlődni, de most más élmények várnak, új feladatok.

Barbarámmal, örök barátnőmmel, felpattintottunk este egy Bock-ot, és a száraz vörös mámorában átpakoltuk az egész bőröndöt. 22 kiló, de véglegesen 24-25 lesz, amiből már nem engedünk, mert miden egyes darab ami bekerült a bőröndbe kell és kipakolhatatlan. 

Nagyinak tablet beszerezve, Skype telepítve, cybernagyi lesz 77 évesen a mamám, imádom, szeretem, mondtam neki, ha 60 évesen megtanult úszni, ez már nem foghat ki rajta, nagyon boldog volt, hamarosan bekötik nála a netet :)) 

Pénzt is sikerült váltanom 3 pénzváltóba mentem, mire az összes kengurulóvét sikerült beváltanom, amivel kihúzom egy darabig. Holnap jönnek anyukámék, várom már őket, aztán pedig felszállok arra a bizonyos gépre, amelyiknek már csak a gondolata is megváltoztatta az egész életemet! Jah a szomszéd kölcsönadta a porszívót, úgyhogy ezer hála neki is :)))  Képen a kollégák üzenetei és az új útitárs:) 

Mindig úgy éreztem nem vagyok az a stresszes típus, de most nagyon kezd tele lenni a naci.... teljesen be vagyok rosálva, és egy hete zabálok. Tudat alatt őrlődök, izgulok, nem tudom mi lesz, pedig érzem hogy jó lesz, és ez az idegeskedés abban nyilvánul meg, hogy hol hányingerem van, hol hasmenésem, hol pedig zabálok mint egy őrült, csokit falok, és eszek és eszek.... Csak szállnék már fel arra a rohadt gépre... magamra sem ismerek, teljesen be vagyok szarva .....hú bakker... három nap és utazok... végre? !!!

Néztem az egyik tévécsatorna reklámját, Ötven első randi vasárnap este a TV2-n... gondoltam de jó lesz, rég láttam... jah nem, mert hogy én vasárnap este épp Abu Dhabi-ban fogok másodjára átszállni, hogy megkezdjem a végső, onnantól már "csak" tizennégy órás repülésemet Sydney-be. 

A héten indulok, nagy reményekkel, az ismeretlenbe, ahol lehet meg sem értik majd amit az amerikai angolommal gagyogok, de legalább visszamosolyognak rám:) Alig várom. Ma pénzt váltottam, a tutibiztosan szétszakíthatatlan ausztrál dollárral nem leszünk jóban. Egyrészt mert az én pénztárcámból hamar kifogy majd ez a csekély összeg, amit magammal viszek, másrészt pedig mert még meg kell tanulnom az átváltást és nem is láttam fémpénzt. Jó bele fogok jönni hamar.

És mára is jutott egy fotó. Miután megtudtam, hogy Ausztráliában átszámítva 10-18 ezer forintba kerül egy hajvágás, ismétlem, festésről nem esett szó, akkor úgy döntöttem visszafestem a vörös hajamat eredeti színére, és levágatom, hogy ne kapjak hőgutát a 30 fokban, mert hogy annyi lesz amikor odaérek. Úgyhogy az a fekete paca nem egy palotapincsi....A fodrászom szerint sokan csak szeretnék, hogy ennyi haj legyen a fejükön :) 

Egy hét múlva utazok ide! Nézem ezt a mesés videót, és ráz a hideg. Egyelőre nem sikerült felfogni, hogy mi történik velem. So have a hint of my new life! 

https://www.youtube.com/watch?v=QA_SY4b1tNI