Rengeteg dolog történt a héten, ezért nem is volt időm nagyon írni. Állásinterjúk, tárgyalások, sok-sok remek dolog. Sikerült intéznem egy felszolgáló munkát, tegnap este meg is volt az első. Nagy élmény volt, mert egyrészt még sosem csináltam ilyet, másrészt pedig indiai esküvőkön, születésnapokon és eljegyzéseken fogok dolgozni. Az indiai kultúrát nem igazán ismerem, de tegnap este az eljegyzési bulin úgy éreztem magam mintha szultánok, Aladinok és Leila hercegnők között hordtam volna ki a curry csirkét és a különböző sosem kóstolt, sosem látott kajákat. Nagyon szuper élmény volt, otthon és sehol a világban még ilyet nem láttam. Úgy érzem bele is fogom magam ásni kicsit jobban az indiai kultúrába, az egészben csupán az nem tetszett hogy a fűszeres kajától még 2 zuhany és hajmosás után is bűzlik az ember. Egyébként jó kis meló lesz, legközelebb csinálok fotókat arról, hogyan buliznak az indiaiak, de első alkalommal örültem, hogy a hatalmas forró tányérokat, és lábasokat nem öntöttem magamra. 

Egy másik nagyon izgalmas, három órás tárgyalás is volt a héten. A vízumügyintézőm terjeszkedik, fejleszti a céget, és felkérte az operatőr barátomat és engem, hogy vegyünk részt a munkában. Interjúkat fogunk készíteni négy városban olyan magyarokkal, akik már évek óta itt vannak Ausztráliában és elmesélik a saját történetüket, élményeiket. Ezt azért is várom, mert rengeteg emberrel fogok találkozni, utazunk majd Brisbanebe, Gold Coastra, Melbournbe, ami szipiszupi lesz. És persze szívem csücske a riporterkedés, nagyon jó lesz, már elkezdődött a szervezkedés, a végeredményről pedig majd linket kaptok. Ez egy több hónapos munka lesz, amivel kb szeptemberre vlgzünk majd. 

Tehát az élet pörög, elkészült az adószámom, tudok számlát is adni már, úgyhogy beépülés folyamatban. Most pedig pihenéssel töltöm a hétvége hátralévő részét, és annak ellenére, hogy itt ősz van még mindig gyakran van 30 fok, úgyhogy tegnap még napozás is volt munka előtt. :) 

A hétvégén hatalmasat kirándultunk a Royal National Parkban, ezt kb úgy kell elképzelni, mint otthon a Bükk, csak itt tölgyek helyett eukaliptusz és pálmafák vannak, csodás növényzet, elképesztő tavak és folyók, az állatvilág pedig meseszép. De beszéljenek inkább a képek a 10 km-es, egész napos túránkról. Bár amikor a a méteres leguán előbukkant a vízből és elkezdett felém szaladni, megérezve a kaja szagot, miközben piknikeztünk a fűben, azt hittem félelmemben a fára kell másznom.... 

Ausztráliáról sok dolgot állítanak, azon kívül hogy baromi messze van,és hogy a kenguruk és a koalák földje. A legtöbben, akik ide jönnek mégis azért teszik, mert úgy tudják ez az ország a lehetőségek hazája. Az ausztrál teória szerint, aki idejön és bátor, szorgalmas, tettrekész, beszél angolul, vannak álmai, az itt idővel mindent meg tud valósítani, mert az ausztrálok értékelik a szorgalmasan dolgozó emberek munkáját. (ők ugyanis nem szeretnek dolgozni, és meg is tehetik hogy ne dolgozzanak, mert jó helyre születtek:)  

Fontosank tartom azonban leírni, hogy az álmok itt is csak akkor válnak valóra, ha keményen dolgozik értük az ember. A kemény munkának,( itt legalább) meglesz a gyümölcse. Ezt a bejegyzést leginkább azoknak írom, akik gondolkozNak rajta, hogy szerencsét próbálnak, összepakolnak egy bőröndbe, és megteszik ezt a 17 ezer kilómétert, egy szebb, biztosabb jövőért. 

Lassan két hónapja vagyok Ausztráliában, íme a jótanácsaim azoknak, akik útra kelnének, saját tapasztalatok és másoktól hallott hasznos információk alapján. 

1. Legalább középfokú angoltudással érdemes elindulni. A nagyobb városokban meg fogja érteni az ember az angolt, vidéken van akcentus, de angolul mindneképpen tudni kell, hogy az ember ne vesszen el, fejlődjön és élni tudjon Ausztráliában. 

2. Ausztrália egy nagyon drága ország, persze a fizetések arányosak a drága élettel, de ahhoz, hogy az embernek munkája legyen, kapcsolatok kellenek, amit már jó, ha indulás előtt próbálunk felgöngyölíteni. (facebook csoportok, ismerős ismerősének az ausztráliában élő ismerőse stb) Sokan úgy jönnek ki, hogy eladnak otthon mindent és van elég pénzük ahhoz, hogy az első pár hónapot túléljék ha nincs munkájuk, vagy befizessék a tanuláshoz szükséges kezdő összeget, a biztosítést és a szállást.  (Javaslom mindnekinek, hogy legalább 2 millió forinttal vágjon neki a kalandnak, ha nincs biztos munkája itt) 

3. Tévedés ne essék, nem fognak munkával várni miután leszálltál a repülőről. Mindenkinek az első év a legnehezebb. Lehettél te otthon a legjobb ügyvéd, orvos bárki, itt senki sem leszel. Persze ebben az egészben pont ez a legjobb, nem ismer senki, tiszta lappal indulsz, rengeteg új élmény jön majd szembe és számos lehetőség is. Sokan azonban kétségbe esnek, amikor azzal szembesülnek, hogy a kényelmes életüket otthon hagyták, és most bizony fel kell húzni a gumikesztyűt a takarításhoz. Ausztráliában három lehetősége van azoknak, akik gyorsan szeretnének munkát kapni: építkezésen lehet dolgozni, felszolgálni és takarítani. Ezekért a munkákért 18-25 dolláros órabért lehet kapni. (ez persze csak azokra vonatkozik, akik nem egy konkrét céghez jönnek ki otthonról szponzorvízummal)  Tehát érdemes mérlegelni, és felkészülni lelkileg, hogy ha otthon inkább a kényelmes kanapén ülne az ember, és tovább agonizálna azon, hogy otthon van munkája és egyébként minek is jönne ide takarítani, bár otthon sem jó, de azért mégis jönne trallala... akkor azért ezt ne felejtsük el, hogy itt bizony ezek közül a munkák közül lehet választani az elején. Komolyabb munkákhoz Ausztrál ajánlás kell, Ausztrál cégtől, Ausztrál tapasztalattal. 

4. A szállással és a főzéssel lehet a legtöbbet spórloni. Érdemes utánanézni (szintén facebook csoportokban) kiadó szobáknak. A legelején emeletes ágyakon is lehet szenvedni, négyen egy szobában, de vannak kétágyas normális szobák is. Emeletes ágyat már kapunk 100-150 dollárért hetente, kétágyas szobát 150-180 dollárért hetente, ebben már benne van a rezsi és a net is, mosás stb, felszerelt hostelek szállók. Akiknek pedig már van munkájuk és megengedhetik maguknak 200-300 dollár körül már találnak egy saját szobát, a lakás bérlés olyan 600 dollárnál kezdődik, (nappali, háló, általában nincs berendezve, plusz rezsi HETENTE! (Az ausztrálok mindent hetekben számolnak, a fizetést is sokan hetente kapják. (200ft egy dollár, aki átszámolná) 

5. Tanácsos úgy útnak indulni, hogy az ember megkeres egy megbízható, leinformálható vízumügyintézőt. Ő lesz az, aki a továbbiakban egyengeti az útját. Ausztráliában nagyon nehéz hosszútávon vízumot kapni. Ahhoz hogy az ember ausztrál állampolgár legyen, keményen meg kell dolgozni. Ez rengeteg papír munka, és sok-sok vízum, minden vízunk egy lépés az ittmaradáshoz, és minden vízum több ezer dollárba kerül. Ez a procedúra akár 7-10 évig is eltarthat, csak a legszerencsésebbek kapják meg 7 év alatt az ausztrál állampolgárságot. Ezért tehát fontos, hogy már az elején legyen egy szuper vízumügyintézőnk, aki segít nekünk ha szeretnénk az országban maradni. 

Remélem tudtam néhány hasznos tanáccsal szolgálni a bizonytalanoknak, és mindenkit csak buzdítok arra, hogy jöjjön próbálja ki, nem ofg csalódni, ha vannak álmai, és hajlandó küzdeni értük a pálmafák, a kenguruk és az óceán partján, ahol mindig süt a nap:) 

Napközben jövet menet sokat gondolkozok azon, hogy mit írjak a blogomba, most néhány képet lőttem amíg a várost jártam. Itt nem verebek és pintyek vannak hanem ezek a csodaszép ámde hangos, folyton párban járó kakaduk:) Kedvenc épületem ami kicsit európai, Queen Victoria's Building a város közepén. Az elején Viktória szobrával és egy szökőkúttal, amiről később részletesebben írok majd:) Fancy üzletek, drága, luxusboltok és a kedvenc üzletem odabent VS :) 

Sokat vonatozok, mert ez itt a helyi metró. Minden vonat tiszta, a végállomáson takarítják őket mielőtt újra elindulnának, de se szemét se eldobált cigaretta nincs a megállókban sem. A kedvenceim ezek a plakátok amikkel arra kérik az utasokat hogy ne dobják el a szemetet. Sydney egy nagyon tiszta város! A belvárosban csak nagyon kevés autó van, parkolni szinte lehetetlen, de itt még a nagyon gazdagok is vonatra ülnek ha a belvárosba akarnak menni, vagy marad az uber és a taxi:) Íme egy plakát 

És a szelektívet is külön gyűjtik. Három kuka van mindnehol, a sárgába megy a flakon és a papír, a műanyag dobozok, a pirosba pedig minden ami háztartási szemét, a zöldet pedig kitalálhatjátok, minden ami növény, fű fa virág:) 

Huh nagy küzdelem volt, mire megkaptam az ausztrál telefonomat...Ugye kellett hozzá a tanulói vízum, hogy igazolni tudjam két évig biztosan van vízumom, hogy megkössük az előfizetést. Persze én már kinéztem előre az új kis ausztrál telefonomat, mivel az otthoni 4S itt nem működik, mert nem független, a függetlenítés pedig 150 dodó lett volna, ami nem éri meg. Úgyhogy az Iphone SE 3 napja jött ki, tetszik a szín a méret, rohantam  a vízumommal a boltba, igen ám, de az itt édes kevés...közölték velem, igazolnom kell azt is, hogy hol lakok legalább két hivatalos dokumentummal. Ami egy banki kivonat és a jogosítvány lehet... Úgyhogy irány a jogsi. 

Az okámny iroda kicsit más mint otthon... gondoltam ezt részletezem... Már amikor belépsz mosolygós ügyfélszolgálatos kislány fogad, hogy segítsen, miért jöttél, húz neked sorszámot, elmondja 3x hogy no worries, segítek bármiben, tollat ad hogy tölts ki egy papírt a jogsihoz, majd mondja hova üljek le, közben pörögnek a számok, a pultoknál mosolygós figurák, persze, hiszen szombat van és Ausztráliában aki a hétvégén dolgozik az dupla pénzt kap, alig várják, hogy segítsenek neked. Közben ingyen wifi, vizet osztogatnak és az egyik hostes a gyerekekkel játszik, amíg a szülők ügyeket intéznek. Lehet tvzni, klíma van és jó zene szól. 21. század, okmányiroda, Ausztrália. Jah kényelmes foteleken, tiszta környezetben....

Végül lefotóztak, kiperkáltam a lóvét és 3 évre megkaptam a jogsit, amivel rohantam a telefonboltba.  Ott kiderült, hogy az eladó épp most készül 12 hetes európai körútra, jól elbeszélgettünk Budapestről, majd közölte, hogy ad nekem 10 százalék kedvezményt a telefonom havi díjából :) El se hittem úgy örültem:))) Love Australia, each and every day more and more :)

Úgyhogy már velem van, szuper képeket csinál, ingyen hívok vele bárhol bármikor bárkit, végtelen üzenetet küldhetek, és 150 percet havonta beszélhetek nagyival ingyen, ugyanis 150 perc nemzetközi hívás van free :) Rosegold SE frissen 3 napja jelent meg, és az enyém:)

Megvan, a zsebemben van, bocsi anya és apa, de 2019-ig biztos hogy nem megyek haza! Persze titeket várlak sok szeretettel, gondolom az öcsikém is, mert ő sem fog hazamenni egyhamar. Úgyhogy holnap megveszem az új telefonomat, intézem az ausztrál jogsimat, hamarosan gyakorolni is fogom a vezetést a másik oldalon, és nagy izgalmakkal indulok neki annak az álomnak, amiért idejöttem!

Nagyinak már megy a Skype, nagyon örülök, igaz még csak először hívott, és nem hallotta amit mondtam neki, de ez már hatalmas lépés, hogy látott, és a nyolcvan éves nagymamám Skypol, értitek? Azt mondta csak miattunk tanulja meg...ki más miatt nagyi?:)) Szeretem, büszke vagyok rá, hiányzik. 

Közben dokumentumfilm forgatást szervezünk, pályázunk, nagyon nagy izgalmak vannak:) Most már megnyugodtam, hogy hivatalosan is bent vagyok az országban, nem csak turista vagyok, hanem tanuló lettem. Persze köszönet a szuper vízumügyintézőmnek a segítséget. Aki megunta otthon a banánt, az írjon és mondom hol kell érdeklődni, jöhettek ti is:)) 

És nem ünnep az ünnep ajándék nélkül. Aki ismer tudja hogy imádok rádiót hallgatni, úgyhogy ma megvettem az én kis szerelmemet, a digitális fekete kockát, ami nagyon hangos, Sony és imádom az ausztrál rádiókat already:) A szobatársam vasárnap elköltözött úgyhogy amit akarok, azt csinálok a szobában, egy darabig remélem nem is lesz beköltözés, bár hallottam egy kolumbiai csajról akit emlegetnek hogy érkezik....meglátjuk. Jah és igen, hajvasaló, its a must a tengerparton kócos haj ellen:) 

Őszinte leszek, sose szerettem a húsvétot, pedig vallásos vagyok, de olyan értelmetlen, semmilyen ünnepnek tartottam, ezért az utóbbi években, az én szakmámban az sem zavart, ha dolgoztam, amíg mások ünnepeltek.

Most életem legjobb húsvétját töltöttem itt, nem csak azért, mert Ausztráliában vagyok, hanem mert jobb társaságot el sem tudtam volna képzelni. Hajóval kirándultunk a börtönszigetre, saját idegenvezetőmmel, finomakat ettünk, új-zélandi és ausztrál borokat kóstoltunk, piknikeztünk a kikötőben az Operával szemben, jókat nevettünk, szuper hosszú hétvége volt (haha- legyen ennyi elég) 

Az ausztrálok úgy ünnepelnek, hogy itt péntek-szombat-vasárnap-hétfő ünnep volt, úgyhogy ők már egész héten nem dolgoztak, mert megtehetik, gondolják, dolgozzon a kínai, az indiai, a pakisztáni, a brazil, aki egyébként is dolgozni jött az országba.... Sokan itt is úgy ünnepelnek mint nálunk, eldugják a csokitojásokat a kertbe a gyerekeknek, csokinyulat osztogatnak, és elutaznak a rokonokhoz. Holnap már rendes kerékvágásban keddel és sulival indul a pálmafás, bícses, ausztrál hét:) 

Ezzel a történettel már napok óta lógok, csak macerás a sok fotót lekicsinyíteni, eddig nem volt időm sorry. Múlt szombat este voltunk a Bondi-Coogee túrán. Két óra séta naplementekor a sziklás partfalon. Kiépített út van, sokan futnak, sétálnak rengeteg a turista és az út alatt csaknem tíz különböző strandolóhelyet lehet megnézni. Nagyon mesés volt, láttunk a parton esküvőt, egy másik helyen a fűben ülő söröző, borozó, gitározó fiatalokat, de voltak akik a több méteres hullámok ellenére fürödtek, és persze a szörfözés itt egy bármikor végezhető tevékenység, még sötétben is. Szerintem még nagyon sokszor el fogok menni erre a kis túrára, az óceán mindig szép, akkor is ha morajlik, és akkor is ha csak csendben mossa a partot...Na de beszéljenek a képek inkább :) 

Egy hónapos ozzi lány lettem. Szárnyalok, nagyon örülök, minden sínen van. Mi sem mutatja jobban a beilleszkedésemet, hogy sorra kapom az élethez szükséges kártyáimat, bankkátrtya, biztosítás, pontgyűjtés a bevásárláskor és a drogériába. Mindent olyan könnyű itt elintézni, semmi macera bankban, interneten keresztül, nem hiányzott az otthoni sorban állás, mindnehol azon dolgoznak hogy gyorsan egyszerűen elintézhess minden ügyedet. Már csak a vízumomat várom, bármikor megcsörrenhet a telefon hogy halihó you are in:) 

Tegnap sikerült ezt a remek egy hónapot megünnepelnem egy saját, új-zélandi idegenvezetővel, romantikus sétával a Sydney naplementében, végre egyszerre láttam az Operaházat és a hidat, ahogy megsüti a lemenő nap fénye és rózsaszínben tündököl. 

Voltunk a Botanic gardenbe, ami egy hatalmas kert, tele különleges növényekkel, és láttunk hatalmas pókokat. Némelyik akkora volt, mint a tenyerem. Azt mondják az a pók amelyiket látod az nem bánt, amelyiket nem látod az veszélyes, és a csípése mérgező. Talán a nagyvárosban nem akkora a veszély, inkább a kisebb városokban falvakban hallani rémtörténeteket. 

És persze mindig van egy ok arra, hogy az ember cipőt vásároljon. Én egy éve vágytam már egy New Balance-ra, amit otthon csak azért nem vettem meg mert 23 ezer forintért vesztegették, és nem is volt olyan színű, amilyet igazán szerettem volna. Na itt most bementem egy cipőboltba és ott volt Ő. És amikor megláttam hogy 70 százalékos leárazás van, az-az kevesebb mint 8 ezer forintért megkaphatom, azt hittem eldobom az agyamat, íme:) És már az enyém:))) 

Annyi minden történik amiről egyelőre nem írhatok, de majd fogok ha már biztos lesz minden. Nagyon busy napok vannak a hátam mögött és előttem is, ezért nem is volt időm idáig írni. Alakul a munka ügy, a karrier, nagyon izgalmas dolgok elébe nézek, úgyhogy alig várom már hogy legyen konkrétum és mesélhessek róla:) Olyan jó emberekkel vagyok körbevéve, hogy minden nap hálát adok az égnek, hogy 28 és fél éve a tenyerén hordoz és tálcán kínálja a lehetőségeket, csak észre kell őket venni és élni kell velük. Anyukám szerint a szerencse csillaga alatt születtem:) 

Rengeteg élmény, kicsit minden nap megállok és elgondolkozok azon hogy basszus el sem hiszem ami történik velem egy hónapja, mennyire megváltozott az életem, és mekkora hiba lett volna a klandot kihagyni. Ezt persze az öcsinek is köszönhetem, mert ha ő nem jön, akkor én sem lennék itt:) Tegnap találkoztunk is, nagyon szeretem a hülye fejét:)

A suli megy, egyre jobb az angolom, újságot olvasok, tévézek, jönnek vissza a felsőfokú szavak, amiket otthon nem használtam és újak, bőven van ilyen:) Tanítanak az új barátok, a tanárt is egyre jobban bírom a suliban :) A héten beadtuk a tanuló vízumra az igényt, napok kérdése, és megkapom. Akkor már sínen lesz minden. Rohan az idő, már lassan egy hónapja hogy ozzi lány lettem:) Sikerült úgy beilleszkednem a Sydney hétköznapokba, hogy észre sem veszem már, hogy a Town Hall-nál szállok le a vonatról, vagy a Róna utcában a 82-es troliról. Maximum több a kínai körülöttem és minden nap akad valami újdonság amit még nem fedeztem fel, de egyre jobban, és nagyon jól érzem magam. 

Ma a szobatársammal bevesszük a Bondi Beach-Coogee Beach túrát. Másfél két óra beach walk, sok fotót készítek majd, délután megyünk, hogy naplemente is legyen. Olyan ideális az élet Sydneyben hogy az embert szinte beszippantja. Minden nap lehet új programot kitalálni, még akkor is ha rossz az idő, mert igen sajnos már nem úgy néz ki hogy lesz fürdés, mert lehűlt a levegő. 

Igazából már csak azt szeretném ha nagyanyám végre megtanulná a Skypot és tudnék vele beszélni.:) Remélem már csak idő kérdése:)