Néhány hete felhívtam a legjobb miskolci barátnőmet, tíz éve ismerjük egymást, nem beszélünk minden nap, de ugyan ott tudjuk folytatni a beszélgetést akkor is ha csak hónapok múlva hívjuk fel egymást. Elmeséltem neki mire készülök... elcsuklott a hangja a telefonba, meglepődtem, azt mondta ha letesszük sírni is fog amiért elmegyek.

Néhány hónapja megismertem egy nagyon különleges embert, már az első találkozáskor éreztem, hogy nagyon mély a mi kapcsolatunk, azóta szinte hihetetlen, de igaz barátok lettünk, amikor megtudta hogy elmegyek, a nyakamba ugrott és elkezdett zokogni. Mondtam neki fejezze be, mert én is mindjárt bőgök.

És ott vannak még a többiek, a legeslegjobban imádott asszisztens kolléga barát, a bőröndös fiú ;-) ő már minden nap elmondja hogy milyen szörnyen érzi magát hogy elmegyek, mondtam is neki a végső búcsúnál bőgni fogok az tuti. Vele fogok összedobozolni a lakásban utolsó előtti nap. Rá mindig mindenben számíthattam, amit köszönök neki, még akkor is, ha a kapcsolatunk évekkel ezelőtt egy összeveszés miatt szünetelt.

Szintén a melóhelyen ismertem meg az egyik legőrültebb barátnőmet, ő is mindenben segít, támogat, biztat, bármikor hívhatom.

És végül de nem utolsó sorban Barbarám, a legbölcsebb legszeretnivalóbb, életem minden pillanatáról tudó, összes pasiügyemet túlélő igaz barátnőm.

Jó ha tudjátok (mert tudjátok és magatokra ismertek tudom:) hogy bármikor számíthattok rám, nagyon szeretlek titeket, névvel vagy név nélkül, kérlek maradjatok örökre velem! Köszönöm nektek a biztatást a szeretetet as azt hogy vagytok nekem. Az igaz barátok mindennél fontosabbak!!!! Nagyon fogtok hiányozni! Sose felejtsük el egymást!