Beiratkoztam, felvettem négy tantárgyat és összegzésül írok egy blogbejegyzést a suliról. Az egész kampusz Sydney belvárosában egy toronyház nyolcadik emeletén van. Meglepődtem, mikor megérkeztem összesen 50-70 diák volt a beiratkozáson. Volt három magyar lány is, sok a brazil, van két ausztrál, szlovákok, lengyelek, néhány kínai.Nosztalgikus hangulatba estem....

Eszembe jutott mikor kilenc évvel ezelőtt megírtam az emeltszintű angol érettségit és meg lehetett nézni az eredményt a tanáriban. Emlékszem éjt nappallá téve tanultam, hogy felvegyenek az ELTÉRE. Ezért a négy betűért majdnem megvesztem:ELTE....sose felejtem el, amikor megláttam az érettségi eredményt, elbőgtem magam. Az igazgató kérdezte mi a baj, én pedig felkiáltottam hogy: fel fognakvenni az ELTÉRE!. Olyan boldog voltam, tudtam ha megvan a német felsőfokúm, és az angol legalább 90 százalékos emeltszintű érettségim, akkor bent vagyok Magyarország legjobb egyetemén... Olyan büszként mentem beiratkozni Budapestre, majdnem ezren voltunk a beiratkozáson, minden nap büszkén mentem be az egyetem kapuján, az angol-amerikai tanszékre jártam, ami teljesen új dolog volt 9 évvel ezelőtt adták át az épületrészt. Ittam a tanárok szavát, és rengeteget tanultam. El voltam ájulva a könyvtártól, a régi épületrészektől és a tudós tanároktól. Aztán megírtam kanadai irodalomból a szakdolgozatomat és túl sok-sok vizsgán, néhány bukáson, amerikanisztika szakos bölcsész lettem...(jelentsen ez bármit is). 

Na akkoriban nem gondoltam, hogy majd kilenc év múlva újra beülök az iskolapadba... most annyival vagyok előrébb, hogy ellentétben azokkal, akik most ott ültek a beiratkozáson és sokan tegnap (TEGNAP!!!!!!!)  érkeztek Ausztráliába, nekem van fogalmam arról, mi az a beadandó, esszé, csoportmunka trallala, blablabla.... hiszen 7 évig jártam otthon egyetemre.... A könyvtár kicsi, nincsenek nagyon könyvek, de adnak majd e-book-ot mindenkinek. Én már találtam itt egy nagyon szép könyvtárat, oda fogok járni, mert azért egy volt ELTÉS bölcsész tudja mi az a könyvtár, és vágyik a könyvtár hangulatára. (Imádtam a BTK könyvtárában ülni, tanulni jajj a régi szép emlékek) 

Szóval lényeg a lények, az emeber befizet rengeteg pénzt, hogy itt tanulhasson, és azt kapja amit kap, feketén fehéren: mindenki körbeugrál, ajándékcsomagot osztogatnak, megcsinálják az órarendedet, megérkezéskor reggelivel vártak, ebédre pedig pizzát rendeltek a diákoknak. Majd elmondták bármi gond, baj van, mindenki azért van hogy segítsen, a tanárok majd persze nagyon aranyosak lesznek, és végezetül úgy jöttem el, az orientációs napról, hogy igen ez egy ilyen modern ausztrál suli, ahol kedvesek veled, és szeretnék, hogy ne dögölj bele a tanulásba, ne tanulj értelmetlen fölösleges tantárgyakat, amire sose lesz szükséged az életben, de azért értelme is legyen annak amiért fizettél. Meglátjuk hogy alakul, az biztos, hogy a sulinak olyan kapcsolatai vannak, hogy a legnagyobb szállodáokban és turisztikai cégeknél lehet majd elhelyezkedni. Nekem ez a fontos, mivel Turizmus BA-t csinálok. A legtöbben könyvelést tanulnak, mások pedig business management szakra jöttek. 

Hazafelé sétálva egy kávéval a kezemben pedig megállapítottam, hogy milyen szép idő is van télen Sydneyben, húsz fok nappal, hét fok éjszaka. Csináltam néhány képet a kedvenc parkomban és ellátogattam abba a templomba, ahová mióta itt vagyok még nem volt szerencsém elmenni. Gyújtöttam egy gyertyát a családomért, és azokért, akiket nagyon szeretek, de nem lehetnek velem!