Egy hónapos ozzi lány lettem. Szárnyalok, nagyon örülök, minden sínen van. Mi sem mutatja jobban a beilleszkedésemet, hogy sorra kapom az élethez szükséges kártyáimat, bankkátrtya, biztosítás, pontgyűjtés a bevásárláskor és a drogériába. Mindent olyan könnyű itt elintézni, semmi macera bankban, interneten keresztül, nem hiányzott az otthoni sorban állás, mindnehol azon dolgoznak hogy gyorsan egyszerűen elintézhess minden ügyedet. Már csak a vízumomat várom, bármikor megcsörrenhet a telefon hogy halihó you are in:) 

Tegnap sikerült ezt a remek egy hónapot megünnepelnem egy saját, új-zélandi idegenvezetővel, romantikus sétával a Sydney naplementében, végre egyszerre láttam az Operaházat és a hidat, ahogy megsüti a lemenő nap fénye és rózsaszínben tündököl. 

Voltunk a Botanic gardenbe, ami egy hatalmas kert, tele különleges növényekkel, és láttunk hatalmas pókokat. Némelyik akkora volt, mint a tenyerem. Azt mondják az a pók amelyiket látod az nem bánt, amelyiket nem látod az veszélyes, és a csípése mérgező. Talán a nagyvárosban nem akkora a veszély, inkább a kisebb városokban falvakban hallani rémtörténeteket. 

És persze mindig van egy ok arra, hogy az ember cipőt vásároljon. Én egy éve vágytam már egy New Balance-ra, amit otthon csak azért nem vettem meg mert 23 ezer forintért vesztegették, és nem is volt olyan színű, amilyet igazán szerettem volna. Na itt most bementem egy cipőboltba és ott volt Ő. És amikor megláttam hogy 70 százalékos leárazás van, az-az kevesebb mint 8 ezer forintért megkaphatom, azt hittem eldobom az agyamat, íme:) És már az enyém:)))