Megvan, a zsebemben van, bocsi anya és apa, de 2019-ig biztos hogy nem megyek haza! Persze titeket várlak sok szeretettel, gondolom az öcsikém is, mert ő sem fog hazamenni egyhamar. Úgyhogy holnap megveszem az új telefonomat, intézem az ausztrál jogsimat, hamarosan gyakorolni is fogom a vezetést a másik oldalon, és nagy izgalmakkal indulok neki annak az álomnak, amiért idejöttem!

Nagyinak már megy a Skype, nagyon örülök, igaz még csak először hívott, és nem hallotta amit mondtam neki, de ez már hatalmas lépés, hogy látott, és a nyolcvan éves nagymamám Skypol, értitek? Azt mondta csak miattunk tanulja meg...ki más miatt nagyi?:)) Szeretem, büszke vagyok rá, hiányzik. 

Közben dokumentumfilm forgatást szervezünk, pályázunk, nagyon nagy izgalmak vannak:) Most már megnyugodtam, hogy hivatalosan is bent vagyok az országban, nem csak turista vagyok, hanem tanuló lettem. Persze köszönet a szuper vízumügyintézőmnek a segítséget. Aki megunta otthon a banánt, az írjon és mondom hol kell érdeklődni, jöhettek ti is:)) 

És nem ünnep az ünnep ajándék nélkül. Aki ismer tudja hogy imádok rádiót hallgatni, úgyhogy ma megvettem az én kis szerelmemet, a digitális fekete kockát, ami nagyon hangos, Sony és imádom az ausztrál rádiókat already:) A szobatársam vasárnap elköltözött úgyhogy amit akarok, azt csinálok a szobában, egy darabig remélem nem is lesz beköltözés, bár hallottam egy kolumbiai csajról akit emlegetnek hogy érkezik....meglátjuk. Jah és igen, hajvasaló, its a must a tengerparton kócos haj ellen:)