Úgy elszaladt ez a két hónap, hogy csak azt tudom kérdezni magamtól, MIÉRT NEM JÖTTEM HAMARABB? mondjuk nyolc évvel ezelőtt. Ma már annyival több lennék... azt kívánom, mindenki utazzon, lásson világot, amíg tud, tanuljatok nyelveket, azt javaslom hagyjatok ott csapot-papot, álljatok fel az asztaltól, ha nem jó a munkahelyetek, ha nem tudtok fejlődni, ha nem vagytok boldogok ott ahol vagytok, utazzatok, mert ez a legjobb és a legnagyobb tapasztalás, tanulás, tanítás és élmény az életben!!!!

Az elmúlt két hónapban olyan élményekkel gazdagodtam, amelyeket csak nagyon kevesek élhetnek át. Egy csodálatos országban élek, papagájok ülnek a villanypóznákon és banánfákról lóg le a banán. Rengeteg kultúrával találkoztam, együtt élek dél-amerikaiakkal, akik spanyolul és portugálul tanítanak, nepáliakkal, pakisztániakkal, kínaiakkal, oroszokkal, indiaiakkal, szlovákokkal, mexikóiakkal, kolumbiaiakkal járok együtt iskolába, mégis megértjük egymást, jókat nevetünk, tanulunk egymástól.  

Sose fogom elfelejteni, amikor a középiskolai matematika különtanárom azt mondta életem legjobb döntése lesz ha otthagyom Miskolcot és Budapestre megyek egyetemre... fel is vettem az ELTÉ-re, amire kőkeményen tanultam, és büszkén jártam be az órákra, az ország legjobb egyetemére járhattam. Aztán mesterdiplomát szereztem...elektronikus médiaszakértő lettem. Két felsőfokú nyelvvizsgát csináltam (anyukámnak köszönhetem a kitartásomat, ő folyton hitt bennem, hogy mindenből képes vagyok a legjobbra és mindig biztatott). Majd az ország legnagyobb példányszámú hetilapjánál kaptam állást, kőkeményen melóztam ezért is, utána a legnagyobb példányszámú napilapjánál, ahol a belemet kidolgoztam, majd a legnagyobb nézettségű híradónál dolgozhattam. És most a szüleimtől azt kérdezik az ismerősök, miért jöttem el otthonról...mert igen, én még ettől is többre vágytam. Karriert hátrahagyva, mindent feladva otthon, követtem az öcsémet, és most úgy érzem ezzel életem második legjobb döntését hoztam meg. Elhagyva a süllyedő hajót, felpattantam egy igencsak hatalmas ausztrál hullámra. Hogy az én gyerekeim egyszer majd angol anyanyelvűek lehessenek, japánul vagy mandarinul tanulhassanak, hogy  a következő néhány évben megnézzem Balit, Tasmániát, Új-Zélandot, Fidzsit, Thaiföldöt, Honolulut és még számtalan szigetet. Ha csak a felét sikerül teljesíteni az álmaimnak, már az is maga lesz a csoda. És igen.... honvágyam nincsen :) Várom a következő hónapokat, a többi élményt, gyertek csak gyertek!