Nagyon készültem erre a blogbejegyzésre, rengeteget gondolkoztam azon, hogy itt ülve Sydney közepén, egy felhőkarcoló 33. emeletén, munka után, mit írok majd az elmúlt fél évről. Amikor február 22-én este ledobott a gép, 24 óra repülés után, azt sem tudtam hol vagyok, merre az arra..... azóta pedig... könyvet is írhatnék.... de egyelőre csak blogot írok.... azt viszont több mint fél éve. Olyan boldog voltam mikor rmegláttam az öcsémet, aki a reptéren várt és izgult, hogy kiengedjenek a vámosok a vízumellenőrzés után..... Hú mennyi dolog történt azóta...de hiszen nem kell elmesélnem, olvastátok :)))  Rengeteg élmény, sok új barát, és sok elveszített régi, akik közül néhányat sajnálok, de van az a mondás, hogy ami nincs a helyén, az a helyén van... Nem volt fenékig tejfel, de a múltbéli tapasztalatok után, nem estem kétségbe. Egy kezemen össze tudom számolni hányszor sírtam....és még csöppet sem dőlhetek hátra, mert lesznek kihívások. Viszont egy percét sem bánom a döntésemnek és az elmúlt hónapoknak. Sokat változtam én is, sosem voltam ilyen harmóniában önmagammal, jól érzem magam a bőrömben, boldogan kimondhatom, hogy boldog vagyok! Velem van a világ végén az öcsém, akivel elválaszthatatlan szövetség köt össze. Szeretem a munkahelyemet, igaz csak egy eladó vagyok, de a főnök szendvicset osztogat munka végén a dolgozóknak.... szeretem a kollégákat, akik hiányoznak, ha nem megyek dolgozni két napig, a vásárlókat is szeretem, mindenki kedves, mosolyog pozitív, mindig van kedves szavuk az emebreknek a másikhoz. Megfizetik a munkát, olyannyira, hogy a luxustermékeket nem csak a kirakatból nézegethetem az Andrássyn...megvehetem, ha akarom. Persze dolgozni itt is kell.... A sulit is szeretem, mert az angolom már kezd nagyon-nagyon jó lenni, és bár sok teszt van és beadandó, állom a sarat... mint mindig, mindenhol próbáltam a maximumot kihozni a lehetőségekből. Az elmúlt fél évben rengetegen megkérdezték, miért jöttem el otthonról, otthagytam az álommelót, a szülőket, a karrieremet. Sokan álmodtak volna az életemről.... Szerintem a mostani életemről még többen álmodoznak, és még kevesebben mernék meglépni.....Veled mi történt az elmúlt fél évben? .....