Két napja nagyon meleg volt, 40 fok, ezért úgy döntöttünk a szobatársammal, hogy elmegyünk a híres, nevezetes turistaparadicsomhoz, a Bondi Beach-hez. Tesóm ott lakik a környéken, ő is csatlakozott, de már előre szólt, hogy a nagy hőségben annyian szoktak lenni a tengerparton, hogy csak a sokadik buszra férünk majd fel. Átszálláskor már láttuk a tömeget a pályaudvaron, az összes busz a tengerpartra ment, sok turista kérdezgette a másik turistát, hogy melyik megy Bondira. Egy nő engem is megkérdezett, mondtam neki ez a harmadik napom Sydney-be, én sem vagyok okosabb mint ő, de szerintem a 333-as és a 380-as busz. A buszok megérkeztek, első ajtós felszállás, opal kártya érint, csipog, sofőr kéri mindenki húzódjon beljebb, hogy elférjenek a népek. 

Aztán elindult a busz, vagy 20 percet utaztunk, a szobatársammal pedig már alig vártuk, hogy megpillantsuk a tengert. Aztán végre a sofőr bemondta hogy : first stop at Bondi Beach. Leszálltunk, átnéztem az út túloldalára, és nem hittem el amit láttam. A kristálytiszta kék víz csak úgy csillogott, hatalmas hullámok, gyönyörű homok. Gyorsan kellett egy kalapot szereznünk az első boltba a parton, összeszedtük öcsémet és indulás.

Hatalmas az UV sugárzás, ezért nagyon kell az UV szűrős napszemüveg, plusz az otthoni naptej itt nem is jó, vettem egy 50 plusz faktorosat és a kalap, hogy ne égjen le az arcom. Direkt később mentünk, hogy ne 11 és délután 3 között égjünk rommá, mert itt néhány turista hólyagosra van égve, hatalmas a bőrrák veszély, nagyon kell vigyázni az ózonlyuk miatt. 

A víz nagyon, nagyon, nagyon hideg, én hideg vízzel zuhanyzom még télen is nagyjából, de ez a víz állati hideg volt még nekem is. Zászlókkal jelölik azt a területet ahol szabad a fürdés, mellettünk a szörfösök, oda a strandolók nem mehetnek, mert olyan örvények vannak, hogy beszippant a tenger. Nagyon jól éreztük magunkat, a sós vizet imádom, csodákra képes:) Hamarosan újra megyünk és felfedezünk egy másik tengerpartot, mert abból itt van bőven:)