Ez az utolsó napom huszonnyolcévesen, és belegndoltam nagyon szerencsés vagyok, mert elmondhatom, hogy már többször is sikerült külföldön ünnepelnem a születésnapomat. A legemlékezetesebb az amerika 18. születésnapom volt, és bár idén nem lesz anya féle epres torta és apa féle éneklés a családi asztalnál, nem beszélve a kinti születésnapi gulyásfőzésről és a grillezésről no meg drága nagymamám három szál sárga rózsájáról, mert ő mindig azt vett a születésnapomra. Idén más lesz, nem lesz rosszabb az ünneplés, csak más. Eleve egész nap dolgozni fogok, a kolégák kérdezték miért nem vettem ki szabadnapot a születésnapomra, minek? hogy itthon üljek egész nap és egyedül merengjek azon hogy jajj nekem most születésnapom van? Sokkal jobban érzem magam közöttük, ők az új barátaim, szeretem mindkét munkahelyemet, úgyhogy velük ünneplek majd. 

Ha összegezni kellene ezt a tavalyi évet, elég zűrösen indult a 28. évem. Volt benne drámai szakítás, örjöngő nyári szenvedéssel, aztán munkahelyi sikerek, kiderültek kik az igazi barátok ( nagyon puszillak benneteket hiányoztok szeretés a távolból is! ) majd a hatalmas váltás, hogy költözik a tesó, és indulok én is, majd végülis kevesebb mint egy év alatt új életet kezdtem. Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondta volna, hogy most blogot fogok írni Sydney közepéből az új ausztrál életemről, egy felhőkarcoló 33. emelertéről (ahová 15 másodperc alatt ér fel a lift csak mondom...) hangosan kiröhögtem volna. 

Ma elbúcsúzök a 28tól és köszöntöm a 29-et, ami talán még nagyobb élményekkel tölti majd meg az életemet. Hiszen egy teljesen új világba csöppentem. Rengeteg felfedezés vár rám. Úgy érzem jó helyen vagyok, jó emberek vesznek körül, és a legjobb hogy itt az öcsi. Sose vagyok egyedül, ha ő a közelben van. A héten csak egy szabadnapom van, aznap lesz az ünneplés, nincs okom panaszra, hiszen hányan mondhatják el hogy a születésnapjukat idén a kenguruk földjén ünneplik az óceánpartnál? Na ugye... :)))