Hazug mindenki aki azt mondta hogy Sydneyben áhhh... nem kell egy pulóvert se hozni ,ert nem lesz hideg... ahha majdnem megfagytam éjszaka, hat fok lett hirtelen a húszból, fúj a szél, se kabátom, se elég pulóverem, se meleg plédem, úgyhogy beszerző körútra indultam.Még sosem ünnepeltem a közelgő születésnapomat úgy, hogy sálat, meleg ruhákat, téli pizsamát és kabátot kellett volna válogassak magamnak az üzletben, inkább a bikinivásárlós nyári ünneplésekhez voltam szokva.... na most ez fordult. Telepakoltam a bevásárlókocsit, meleg zokni, harisnya, és egy hatalmas nagyon puha plédet is vettem magamnak, szülinap letudva, dehát ezek kellettek. A házakba itt sehol nincs fűtés, a boltokban már hetek óta árulják az elektromos radiátorokat és az egyéb őrültségeket (erről majd egy következő bejegyzésben, mert nagyon vicces miket árulnak au ausztrálok, hoyg felmelegedjenek). 

Reggel megérkeztem az új lakásba, ahonnan szuper a kilátás, az egyik melóhely 10 percre van gyalog, a másik fél óra gyalog, és jófejek a lakótársak. Külön fürdő, négy medence az alagsorban, szauna és edzőterem. Baromi jó lesz itt lakni, mindenhez közel. Nagyvárosi lány lettem újra. Sydney city life has just started :) 

Anya mindig azt mondta, azért adták nekem ezt a nevet, mert ezt nem lehet becézni (annak ellenére, hogy lehet, de nem nagyon szokták). Amikor Amerikában éltem, akkor is sokan rácsodálkoztak a nevemre, leginkább azért, mert van benne egy ékezet, azzal semmit nem tudtak kezdeni, másrészt pedig sosem tudták úgy kimondani, ahogy én. Na de ami itt Ausztráliában az elmúlt három hónapban a nevem körül zajlik, már azt mondtam hívjatok bárhogy, nem érdekes:) A drogériában elkészült a kis névtáblám, ez még csak az ideiglenes verzió, majd kapok újat. Amikor beállok a kasszába, és minden vásárlóval megy a csit-cset, hogy milyen napod volt, mit vásároltál, vége a melónak stb. az első kérdésük a vevőknek, hogy orosz vagyok-e? (nem tudom miért gondolják, de egy héten, ketten tuti megkérdezik hogy orosz vagyok-e) a másik kérdés pedig, hogyan kell kiejteni a nevemet. Akkor mindig megy a én kimondom, ő próbálja, majd újra próbálja, mert nem tudja úgy ahogyan én, és hozzáteszi jajj milyen érdekes nevem van :)))) Az angol nyelvben nincs A-Á inkább Á van mint A ráadásul az én nekemben É is van, ami itt inkább I, de mégsem.... Volt aki azt mondta olyan a nevevem, mint az amerikai név RÉCSÖL, egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy legyek inkább RÉCSÖL???? (A kínaiak itt amcsi neveket vlasztanak maguknak, mert senki nem tudja kimondani a nevüket, bár egy KIMBERLY nevű kínai igazán vicces tud lenni,  és látnotok kellene az aláírásulat a bankkártyahasználat után a blokkon, micsoda krix kraxokat írnak rá :)) Mindenesere én továbbra sem leszek RÉCSÖL. sem RÍKÁ.... jól szórakozok, hogy a főnököm három hete mindent bevet, hogy ki tudja mondani a nevemet, de legalább póbálkozik, olyannyira, hogy ékezetes névtáblát nyomtatott nekem és mikor meglát mindig azt mondja : még nem olyan jó a magyar kiejtésem :) 

Nagyon sokat készültem erre a blogbejegyzésre, és nagyon sokat vártam arra, hogy végre elmondhassam elégedett vagyok az itteni életemmel és minden a lehető legjobban halad. Három hónapja vagyok Ausztráliában és három hónap kellett ahhoz, hogy úgy érezzem elkezdődött végre az Ausztrál életem! Három hónap kőkemény takarítás után, pénteken végre eldobtam a gumikesztyűt, és felvettek a Nemzeti Tengerészeti Múzeum kávézójába, ott dolgozok reggelente, délutántól késő estig pedig beauty assistant vagyok a Priceline drogéria és gyógyszertárban. Hétvégén pedig forgatunk, több megrendelésünk is van, jövőhéten péládul Melbournbe utazunk forgatni. Tegnap pedig kivettem egy szobát a belvárosban, egy hatalmas felhőkarcoló 33. emeletén, egy szobában lakok majd egy svéd lánnyal, van szauna, edzőterem és medence is, és alig várom hogy felpattintsunk egy üveg bort a magasban a teraszon, szuper a kilátás a városra, és élvezzem végre ezt a csodás új életet!

Nagyon nagyon büszke vagyok magamra. Mindig is keményen dolgoztam azért, hogy elérjem a céljaimat, és aki azt mondja nekem ezek után, hogy itt él Ausztráliában hónapok óta, és nem talál munkát, nem érzi jól magát annak azt tanácsolom, hogy menjen azonnal haza. Ha nem lebeg a cél a szemed előtt, nincs miről beszélni, nincs mire alapozni, csak az idődet húzod, mert ebben az országban annyi lehetőség van, hogy aki akar valamit az el fogja érni!  Három hónap alatt elmondhatom, hogy full time dolgozok, amíg el nem kezdődik a suli, és nagyon sokat tanultam az elmúlt hetekben. Nem titok, hogy a kőkemény takarítós napok alatt nagyon elfáradtam, rengeteget melóztam, mert nekem sem tálcán kínálták a lehetőségeket, minden rajtam múlott. Hálás vagyok Anitának, akivel együtt dolgoztam, és rengeteget segített nekem. Luxusházakban és luxusapartmanokban jártunk, olyan ausztrál életeket láttam egy-egy házban, ami itt átlagosnak számít, de otthon ilyen öbölre néző, medencés, öt!!! fürdőszobás, több hajós, félszigeteken épült házakat, maximum a Szép lakások című újságba vagy magazinokba láthat az ember. Én pedig ezeknek a gazdagoknak a mindennapjaiba láttam bele, a szép kényelmes ausztrál életükbe, amit egy percig sem irigylek tőlük, és nem bánom, hogy felhúztam a gumikesztyűt, mert soha egy percig sem éreztették velem, hogy én csak egy takarító vagyok, és nem vetettek lenéző pillantásokat rám. Beszélgettek velem, sőt volt akitől ajándékot is kaptunk húsvétra. Mindenesetre tudtam, hogy más a célom, és sikerült elérnem, hogy két szuper munkahelyem lett. 

A kávézóban jövőhéten kezdek, már voltam két próbanapon, a kikötőben van, és szerencsére csak 11-re kell menni délelőtt, úgyhogy nem kell hajnalban kelni. A költözést nagyon várom, mert szuper lesz végre csak négy emberrel együtt lakni, a hostel után, ahol 13-an voltunk. Szép, nagy nappalni van és a szoba is normális, tiszta, plusz kártyás beléptetőrendszer vaN az egésZ épületben, portással, kamerákkal, közel a suli és a melóhelyek is. A nyelviskolának vége, az egyetem júliusban kezdődik, addig éjt nappallá téve dolgozok, hogy pénzt gyűjtsek, de mindeközben nem fogom elfelejteni, hogy azért jöttem ide, hogy évezzem a csodálatos sziget adta lehetőségeket, fejlődjek, világot lássak, és az is tervben van, ha az első szemeszterem jól sikerül az egyetemen, akkor megajándékozom magam egy utazással Balira :) 

Az ember nem is gondolná, hogy milyen nehéz normális kiadó szobát találni Sydneyben. Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy hatalmas zsák pénzem lenne tele szép, színes zöld százas dollárokkal... Na de majd ez is eljön.

Három hónapja lakok itt a hostelben, két hónapja tervezem, hogy elköltözök, most eljött az idő. Egyrészt azért, mert a szobám mellett van a medence, és a vízszűrő minden reggel 7:30 kor bekapcsol, hétvégén is, és délig zúg, majd délután újra bekapcsol és este fél9 ig újra zúg, ettől kezdek kicsit bekattanni. Másrészt pedig 13 másik ember lakik a házban, három épületre vagyunk osztva, a mi épületünkhöz nincs fürdőszoba, át kell menni a másik épületbe, hogy az ember zuhanyozzon, így ez most hogy esténként már csak 13 fok van nem annyira buli. Úgyhogy tegnap aláírtam a kiköltözési papírt, május végéig maradok, addig pedig jön a lakásvadászat.

Nézzük ezt a piacot itt Sydneyben. A mostani ágyamért (mert ez csak egy ágy, a szobában nincs asztal csak egy szekrény a ruháknak és egy éjjeli szekrény) 170 dollárt fizetek hetente. (igen lehet számolgatni azoknak akik most terveznek idejönni, hogy osztozok egy szobán valakivel közel 40 ezer ft-ért hetente) Na most ez az összeg itt az alja, ettől olcsóbbat már csak akkor talál az ember ha emeletes ágyakon szenved négyesével egy szobában, de én azt nem akartam így közel a harminchoz. 

Az elmúlt hetekben több lakásban jártam, a képek persze sosem azt mutatják, ami a valóság, mindenhol szinte menekültszállásokba botlottam, Olyan is volt, ahol az erkélyt alakították ki szobának úgy, hogy betettek egy egyszemélyes ágyat amit napos szoba jeligével hirdettek. Majd közölték, hogy egyébként valaki a nappaliban is "lakik". Amint megláttam kifordultam a lakásból, ami a 33. emeleten volt a belvárosban... Olyan rémtörténeteket is hallottam, hogy a kínaiak még a nagyobb szekrényeket is kiadják, ahova beköltöznek a diákok, és a rizs ingyen jár a lakáshoz. (és ez nem vicc, inkább szomorú, hogy ide menekülnek dolgozni és tanulni, minden alja munkát elvállalnak 8-10 dolláros órabérért feketén, pedig a minimum az 18 dollár lenne, amit ki kellene, hogy fizessenek óránként mindenkinek) 

Miután megnéztem 4 szobát, arra a döntésre jutottunk szobatársammal, hogy közösen költözünk el, és a cél, hogy találjunk egy lakást, ahol nem laknak ezren, csak mondjuk két szoba van és 4 ember lakik összesen. A legjobb pedig az lenne, ha Bondi Junction-nél lakhatnánk, mert onnan csak 10 perc busszal a tenger, rengeteg szép bolt van, az már az északi része a városnak, sokkal gazdagabb hely, turistákkal és bevásárlóközponttal, vonattal 10 perc a város. Úgyhogy ma el is megyünk megnézni egy szobát, nagyon kíváncsiak vagyunk, ketten lennénk benne, 208 dollár hetente,  szauna, medence, és terasz is van, és az árban már minden egyéb költség is benne van. (per fő ugyebár a 208 dodó) Szóval fingers crossed és reméljük megtaláltuk az igazit!  

Aki lakást keres, utazás előtt áll ajáánlom a flatmates.com oldalt ez fizetős, vagy ami ingyen van a gumtree.com.au 

Egyik reggel amikor felkeltem, kinyitottam az erkélyajtót amint kiléptem rajta, megcsapott egy furcsa szag, mintha szalonnasütés lett volna éjszaka az egyik ház kertjében. Aztán elnéztem a távolba, és olyan volt mintha egy hatamas köd telepedett volna rá az egész városra. Semmit nem lehetett látni a távolban az épületekből, csak a füst szagát lehetett érezni. Ozi barátaim mondták, hogy ez nem köd, mert azért Sydneyben nem igazán szoktt köd lenni, hanem füstköd. A  város körül nagyon gyakoriak az erdőtüzek, és a szél éjszaka befújta a füstöt a belvárosba. Mindenkinem furcsa szaga volt, és szinte egész nap semmit nem lehetett látni a távolba. Bár a város nem éri el sosem az erdőtűz, csak a füst és a furcsa égett szag, azért a tűz hatalmas pusztítást végez a külvárosi erdőkben. 

mert mosolyognak az emberek és akaratlanul is visszamosolygok az utcán

mert a négyes kereszteződésben az összes autót megállítja a piros lámpa és a gyalogosok keresztül is átmehetnek az utcán

mert a pálmafákkal, a kakadukkal és a papagájokkal nem tudok betelni

mert ha át akarok menni a zebrán nem ütnek el, hanem megállnak az autósok

mert egy szigeten élek, ezért bármikor láthatom a tengert 

mert a kemény munkának itt van értéke 

mert finom a kávé, és már megvannak a kedvenc helyeim egy jó cézár salátára, vagy új-zélandi fagyira

mert itt a tesókám és vannak már barátaim, (vannak akik igazáb közel vannak a szívemhez:) 

mert sosem unatkozom, van munkám, és egyre jobb az angolom 

mert tudom, hogy jó helyen és jó úton vagyok, hogy megvalósítsam az álmaim! 

Nagyon boldog vagyok, felvettek a Priceline Pharmacyba dolgozni. Ez itt ausztráliában a DM, kiegészítve egy profi gyógyszertárral. Szóval Beauty Advisor lettem. Az egész úgy történt, hogy sok helyre bevittem az önéletrajzomat, mert itt a személyes találkozóban hisznek. Online jelentkezésnek ritkán van gyümölcse. Profin megírt, angol spéci ausztrálosított verziót készítettem egy barátom segítségével. A Hiltonba nem jártam szerencsével ott azt mondták pont két napja vettek fel két új embert, a Hilton mellet viszont ott volt a Priceline. Besétáltam beszéltem a managerrel, és meggyőztem, hogy kellek neki. Azt mondta szuper az angolom és szerencsém van, mert pont kell neki az ember, mit szólnék ha holnap már jönnék is próbanapra. Hú mondom ez szuper, el sem hiszem. Legális, bejelentett, szuper ausztrál melóm van, repültem a boldogságtól. Kapok majd szép céges inget és tegnap már keményen dolgoztam az esti műszakban, mert két napos szuperakció volt a parfüméria részlegen, minden 60 százalékkal olcsóbb volt, rengeteg parfümöt eladtam, az ausztrál vevők pedig nagyon aranyosak, a lányokkal jól elbeszélgetek a fiúknak pedig segítek illatot ajánlani. Igaz öt órát kell állni, és 10 perc szünet van, de repült az idő. (Nem tudtam ellenállni, magamnak is vettem egy nagyon jó illatú parfümöt, és mivel én az üzletben dolgozok, kaptam még extra 10 százalék kedvezményt, IMÁDOM!!!!!) Persze meg kell tanulnom rengeteg szépségápolási termék nevét, összetevőjét, mert sok ausztrál és új-zélandi áru van, amit nem ismerek, bio és organic termékek, de az angolom az már profi, és így hogy emberekkel dolgozok majd minden nap, nagyon sokat fog fejlődni! Szóval nem volt sok időm írni a napokban, de amint lesz folytatom az élménybeszámolót. Ma már meg is kapom a jövőheti beosztásomat, izgi izgi. Vasárnap pedig megkezdjük a fogatást arra az új honlapra, amire egy hónapja kaptuk meg a felkérést. Nagyon szuper dolgok folynak körülöttem, boldog vagyok, hogy ide jöttem és ennyi élménnyel máris gazdagabb vagyok! 

Tegnap este megint Indiába utaztam. Egy indiai esküvői partin szolgáltam fel. Néhány képet csináltam, nem lehetett nagyon fotózni, de mindenképpen meg akartam mutatni nektek, hogy milyen is ez az indiai buli, mert korábban otthon én sosem láttam még ilyet. Egy nagyon érdekes mesevilágba csöppentem szombat este, íme néhány fotó. Mire megérkeztünk már teljesen fel volt díszítve a terem, a torta és az asztalok, nekünk csak a tálakat kell dekorálni és a konyhában előkészíteni a tányérokat. Ilyenkor zsong a konyha, üvölt a chef, fejetlenség a köbön, de mindenki nagyon jól szórakozik mert tudják, hogy a menyasszony fél órát késik, úgyhogy van időnk előkészülni. Most nem büfé asztal volt, hanem egyesével kellett felszolgálni az indiai ételeket, a legtöbb indiai vegetáriánus, arra is oda kell figyelni, sokan alkoholt sem isznak. 

A menyasszony bal oldalon a vőlegény pedig háttal, közelebbről nem lehetett őket fotózni, de így is látjátok micsoda "jelmezeket" vesznek fel. A koszorúslányok persze szívesen vigyorogtak, amikor elárultam nekik hogy én Európából jöttem és nekem ez az egész teljesen új. És a végére egy kis cuki Aladdin is majdnem a kamerába nézett :) 

Már mikor kijöttem Sydney-be akkor hallottam, ha valaki itt olyan helyen szeretne dolgozni, ahol alkoholt kell felszolgálni, annak el kell végeznie egy kurzust, ami egyfajta engedélyt ad arra, hogy alkoholt szolgáljon fel. Ez egy egész napos kurzus, ahol elmondják, hogy 11ezer dollárra büntetnek és bezárják a bárt napokra, ha fiatalkorúnak adnak el alkoholt. Jah és persze ezért börtönbe is lehet kerülni, ami nekem nem lenne jó pont, mert még az országból is hazarepülhetnék az első géppel. Mivel ezerrel keresek munkát, felmentem a honlapra hogy megnézzem mennyibe kerül ez a kurzus, és mikor lehet elvégezni. Ott találtam egy olyan csomagot, hogy akciósan el lehet végezni a kurzus mellé a Barista sulit, ahol megtanítanak szuperszép kávékülönlegességeket készíteni, és egy másik képzést, amivel hotelekben, pubokban, bárokban lehet dolgozni ahol játékgépek vannak. Mert ahol játékgépek vannak oda is kell engedély, hogy dolgozhass. Így aztán beiratkoztam, ezzel telt a hétvégém, reggeltől késő délutánig nyomtuk a sulit, új bartátokat szereztem, és megtudtam, hogy 5500 dollárra büntetnek egy casinot ha nincs pontos óra a falon, jól látható helyen. A nap végén vizsga volt, írásoss tesz, a tanár nagyon jófej volt, nem unatkoztunk egy percig sem. Megvan az RSA (Responsible Servise of Alcohol) és az RCG (Respolsible Conduct of Gambling) papírom is, majd egy kis fényképes igazolványt fogok kapni postán. Jövőhéten kedden és vasárnap pedig Barista leszek, nagyon várom már, mert imádom a kávét:) Most pedig ezerrel keresem a lehetőségeket, hogy olyan melóhelyet találjak, ahol az új tudásomat kamatoztatni tudom :) 

Úgy elszaladt ez a két hónap, hogy csak azt tudom kérdezni magamtól, MIÉRT NEM JÖTTEM HAMARABB? mondjuk nyolc évvel ezelőtt. Ma már annyival több lennék... azt kívánom, mindenki utazzon, lásson világot, amíg tud, tanuljatok nyelveket, azt javaslom hagyjatok ott csapot-papot, álljatok fel az asztaltól, ha nem jó a munkahelyetek, ha nem tudtok fejlődni, ha nem vagytok boldogok ott ahol vagytok, utazzatok, mert ez a legjobb és a legnagyobb tapasztalás, tanulás, tanítás és élmény az életben!!!!

Az elmúlt két hónapban olyan élményekkel gazdagodtam, amelyeket csak nagyon kevesek élhetnek át. Egy csodálatos országban élek, papagájok ülnek a villanypóznákon és banánfákról lóg le a banán. Rengeteg kultúrával találkoztam, együtt élek dél-amerikaiakkal, akik spanyolul és portugálul tanítanak, nepáliakkal, pakisztániakkal, kínaiakkal, oroszokkal, indiaiakkal, szlovákokkal, mexikóiakkal, kolumbiaiakkal járok együtt iskolába, mégis megértjük egymást, jókat nevetünk, tanulunk egymástól.  

Sose fogom elfelejteni, amikor a középiskolai matematika különtanárom azt mondta életem legjobb döntése lesz ha otthagyom Miskolcot és Budapestre megyek egyetemre... fel is vettem az ELTÉ-re, amire kőkeményen tanultam, és büszkén jártam be az órákra, az ország legjobb egyetemére járhattam. Aztán mesterdiplomát szereztem...elektronikus médiaszakértő lettem. Két felsőfokú nyelvvizsgát csináltam (anyukámnak köszönhetem a kitartásomat, ő folyton hitt bennem, hogy mindenből képes vagyok a legjobbra és mindig biztatott). Majd az ország legnagyobb példányszámú hetilapjánál kaptam állást, kőkeményen melóztam ezért is, utána a legnagyobb példányszámú napilapjánál, ahol a belemet kidolgoztam, majd a legnagyobb nézettségű híradónál dolgozhattam. És most a szüleimtől azt kérdezik az ismerősök, miért jöttem el otthonról...mert igen, én még ettől is többre vágytam. Karriert hátrahagyva, mindent feladva otthon, követtem az öcsémet, és most úgy érzem ezzel életem második legjobb döntését hoztam meg. Elhagyva a süllyedő hajót, felpattantam egy igencsak hatalmas ausztrál hullámra. Hogy az én gyerekeim egyszer majd angol anyanyelvűek lehessenek, japánul vagy mandarinul tanulhassanak, hogy  a következő néhány évben megnézzem Balit, Tasmániát, Új-Zélandot, Fidzsit, Thaiföldöt, Honolulut és még számtalan szigetet. Ha csak a felét sikerül teljesíteni az álmaimnak, már az is maga lesz a csoda. És igen.... honvágyam nincsen :) Várom a következő hónapokat, a többi élményt, gyertek csak gyertek!