Beiratkoztam, felvettem négy tantárgyat és összegzésül írok egy blogbejegyzést a suliról. Az egész kampusz Sydney belvárosában egy toronyház nyolcadik emeletén van. Meglepődtem, mikor megérkeztem összesen 50-70 diák volt a beiratkozáson. Volt három magyar lány is, sok a brazil, van két ausztrál, szlovákok, lengyelek, néhány kínai.Nosztalgikus hangulatba estem....

Eszembe jutott mikor kilenc évvel ezelőtt megírtam az emeltszintű angol érettségit és meg lehetett nézni az eredményt a tanáriban. Emlékszem éjt nappallá téve tanultam, hogy felvegyenek az ELTÉRE. Ezért a négy betűért majdnem megvesztem:ELTE....sose felejtem el, amikor megláttam az érettségi eredményt, elbőgtem magam. Az igazgató kérdezte mi a baj, én pedig felkiáltottam hogy: fel fognakvenni az ELTÉRE!. Olyan boldog voltam, tudtam ha megvan a német felsőfokúm, és az angol legalább 90 százalékos emeltszintű érettségim, akkor bent vagyok Magyarország legjobb egyetemén... Olyan büszként mentem beiratkozni Budapestre, majdnem ezren voltunk a beiratkozáson, minden nap büszkén mentem be az egyetem kapuján, az angol-amerikai tanszékre jártam, ami teljesen új dolog volt 9 évvel ezelőtt adták át az épületrészt. Ittam a tanárok szavát, és rengeteget tanultam. El voltam ájulva a könyvtártól, a régi épületrészektől és a tudós tanároktól. Aztán megírtam kanadai irodalomból a szakdolgozatomat és túl sok-sok vizsgán, néhány bukáson, amerikanisztika szakos bölcsész lettem...(jelentsen ez bármit is). 

Na akkoriban nem gondoltam, hogy majd kilenc év múlva újra beülök az iskolapadba... most annyival vagyok előrébb, hogy ellentétben azokkal, akik most ott ültek a beiratkozáson és sokan tegnap (TEGNAP!!!!!!!)  érkeztek Ausztráliába, nekem van fogalmam arról, mi az a beadandó, esszé, csoportmunka trallala, blablabla.... hiszen 7 évig jártam otthon egyetemre.... A könyvtár kicsi, nincsenek nagyon könyvek, de adnak majd e-book-ot mindenkinek. Én már találtam itt egy nagyon szép könyvtárat, oda fogok járni, mert azért egy volt ELTÉS bölcsész tudja mi az a könyvtár, és vágyik a könyvtár hangulatára. (Imádtam a BTK könyvtárában ülni, tanulni jajj a régi szép emlékek) 

Szóval lényeg a lények, az emeber befizet rengeteg pénzt, hogy itt tanulhasson, és azt kapja amit kap, feketén fehéren: mindenki körbeugrál, ajándékcsomagot osztogatnak, megcsinálják az órarendedet, megérkezéskor reggelivel vártak, ebédre pedig pizzát rendeltek a diákoknak. Majd elmondták bármi gond, baj van, mindenki azért van hogy segítsen, a tanárok majd persze nagyon aranyosak lesznek, és végezetül úgy jöttem el, az orientációs napról, hogy igen ez egy ilyen modern ausztrál suli, ahol kedvesek veled, és szeretnék, hogy ne dögölj bele a tanulásba, ne tanulj értelmetlen fölösleges tantárgyakat, amire sose lesz szükséged az életben, de azért értelme is legyen annak amiért fizettél. Meglátjuk hogy alakul, az biztos, hogy a sulinak olyan kapcsolatai vannak, hogy a legnagyobb szállodáokban és turisztikai cégeknél lehet majd elhelyezkedni. Nekem ez a fontos, mivel Turizmus BA-t csinálok. A legtöbben könyvelést tanulnak, mások pedig business management szakra jöttek. 

Hazafelé sétálva egy kávéval a kezemben pedig megállapítottam, hogy milyen szép idő is van télen Sydneyben, húsz fok nappal, hét fok éjszaka. Csináltam néhány képet a kedvenc parkomban és ellátogattam abba a templomba, ahová mióta itt vagyok még nem volt szerencsém elmenni. Gyújtöttam egy gyertyát a családomért, és azokért, akiket nagyon szeretek, de nem lehetnek velem!

Angol barátnőmmel ülünk a kvzóban, szokásos szabadnapi sütievésünk közben pletykálunk, amikor bejelenti, hogy elutazik egy hónap múlva és még a munkahelyen nem szólt. Utazgatni fog három hónapig legalább, hogy világot lásson egy kicist ausztrália körül... csak néhány hete ismerjük egymást de nagyon megszerettem, velem egy idős, dolgozni jött Sydneybe.  

Egy dolgot nagyon nehéz megszokni ebben az országban, alig ismersz meg valakit, máris búcsúznotok kell. Sokan egy évet, töltenek itt working holliday vízummal jönnek, amivel dolgozhatnak és nyaralhatnak, majd egy év múlva haza kell menni. (Magyaroroszágról nincs ilyen lehetőség pályázni erre a vízumra. Még csak most írták alá a papírokat, hogy majd 2 év múlva talán otthonról is lehet beszerezni WH vízumot, de ez maximum 300 embernek ad majd lehetőséget, hogy dolgozzon és nyaraljon egy évig a szigeten. ) Sokaktól hallom, hogy Sydneyben a legnehezebb a barátságokat megtartani és barátokat szerezni. Emberek jönnek-mennek, néhány hónapot  maradnak, a munkahelyeken is csodának számít ha valaki már több mint fél éve egy helyen dolgozik. Azért érdekes is ez, mert annyi helyről érkeznek ebbe az országba emberek, hogy rengeteg élettörténettel találkozni.

Azért nekem még mindig a legfontosabbak az otthoni barátaim, akik közül néhány haver már lemorzsolódott, de két igaz barátom van, akikkel mióta csak eljöttem, szinte minden nap beszélünk! (nagyon szeretlek titeket és hiányoztok! GYERTEKMÁRLÁTOGASSATOKMEG!!!!!!) A kávézóban szintén  van egy angol lány, aki hazautazik, vele is jóba lettem. Azt is érdekes látni, hogy néhányan izgulnak, hogy vajon megkapják-e a következő vízumot, hogy maradhassanak, mások pedig könnyedén hazamennek néhány év ittlét után. A francia lakótársam búcsúlvelét olvastam ma reggel, ő egy évet volt itt, reggel hazarepült, itthagyott nekem néhány táskát és cipőt, mert nem fért be a bőröndjébe....Ausztrália formál, tanít és miközben felfedez az ember egy remek országot, utazgat, pénzt gyűjt és tanul, megismeri önmagát is, az igaz barátok pedig sosem mozdulnak el mellőlünk, én ebben hiszek! 

Tegnap este álltam a kasszában a drogériában. Nem volt nagy forgalom, olyan este 10 óra körül lehetett. Egy kínai srác vásárolt a boltban, odajött a kasszához, majd kezdődött a szokásos bájcsevej.

- Szia miújság, meddig vagytok nyitva? 

- Éjfélig....

- Kitalálhatom, hogy mi az anyanyelved? 

- Persze....

(Na gondoltam hajrá apuskám majdnem öt hónapja vagyok itt, eddig még soha senkinek nem sikerült, még a földrészt sem nagyon eltalálni, majd te megmondod a tutit...) 

- Magyar 

(Leesett az állam, hogy egy kínai elsőre kitalálta az akcentusomból, hogy honnan jöttem) 

- Érdekelnek az európai nyelvek és azt is tudodm, hogy Magyarországon vannak a legszebb lányok. 

(Na ekkor már szerintem azért pirultam) 

Még folytatta volna a beszélgetést csak gyűlt a tömeg a sorban mögötte, úgyhogy elbúcsúztunk ....

Jólesett na :) 

Észre sem vettem olyan gyorsan eltelt, már négy hónapja élek Ausztráliában. Tegnap reggel bekapcsoltam a tévét, és nem hittem el, hogy kalocsai csikósokat, magyar csipkét, Dunát, Budapestet és Magyarországot látok benne. Egy utazós műsorba botlottam, ahol a műsorvezető Bukarestet és Budapestet mutatta be. Kicsit megdobbant a szívem, tudom nagyon szép országból jöttem, egy másik világba, és persze akármerre sodor az élet ezt nem felejtem el. Az elmúlt hónapokban sokan kérdezték kolégák, barátok, hoyg Magyarország milyen? (mert ugye itt erről az országról nem nagyon hallott még senki) Azt szoktam mondani eddigi tapasztalataim során, hogy Ausztrália és Magyaroroszág között talán a legnagyobb külömbség az, hogy Ausztráliának nincs akkora múltja, történelme, gyökerei, mint Magyarországnak. Itt angol és amerikai "hagyományok" szerint élnek, esznek, éreznek. Nálunk pedig fontos a megbűnhődte már-e nép a múltat s jövendőt szlogen. Másak az emberek, az épületek, az ételek, és mindennek az alapja a kultúránk. Itt pedig ez a szó, hogy kultúra nem létezik, mert ez az oszrág egy mix, mindenből és mindenkiből egy kicsi.

Más...Beköszöntött a június végi tél. Éjszaka már csak 5-6 fok van, több helyen havazik, én pedig sálban, kabátban járok, sajnos sikerült megfáznom, de mindent megteszek, hogy gyorsan kijöjjek ebből a takonykórból. A suli néhány hét múlva kezdődik, várom is meg nem is, sose gondoltam volna, hogy közel a harminchoz én még újra egyetemre fogok járni hét év egyetem után... Meglátjuk hogy sikerül majd. A lábam már nem fáj, segített a talpbetét és a többi praktika, úgyhogy örülök. A napok pedig úgyan úgy telnek, úgy érzem sikerült beilleszkednem, elkezdődött az ausztrál életem, a saját kalandom a szigeten, na és persze kint kicsit hidegebb van, mint mikor négy hónappal ezelőtt 25 óra repülés után ledobott az Etihad Sydney-ben. 

Nemrég egy volt kolégám, aki mostmár a HVG-nél újságíró megkért írjak neki pár sort az ausztrál főnökről, mert összesítést készített egy cikkhez különböző országok különböző főnökeiről. Hát az én főnökeim lelkesek, imádják amit csinálnak és a szívügyüknek tekintik a dolgozók hétköznapjait is. A kávézóban például mindig mondják, hogy igyak napközben, mert négy öt tányérral rohangálunk egész nap, és néha időnk sincs, nem hogy enni, de inni sem. A drogériában pedig a manager odajön és szól, hogy Réka irány szünetre, vacsorázni!  A beosztás mindenhol hetente készül, mindenhol megkérdezik mikor szeretnél dolgozni. Egy telefonos aplikáción jelölheted be a napokat amikor ráérsz és úgy oszt be a főnök. Hétvégi napokat csak a legjobbak kapnak, mert ugye vasárnap dupla fizetés jár mindenhol. 

A Yots Cafe logoja :) a cappuccino habjára kakóból szórjuk a formát:)

Ami még érdekes és teljesen más mint otthon, hogy a kávézóban egy tablet van a falon, miután felveszem a csíkos pólót és felkötöm a kötényt, bejelentkezek a kódommal és fotó készül rólam. Ugyanez amikor befejezem a munkát és eljövök.. nincs csalás, késés, a gép jegyzi mikor jöttél, mikor mentél. A drogériában pedig újlenyomatos rendszer van. A munkakezdés előtt egy kis gép a falon újlenyomatot vesz tőlem, üdvözöl hogy hello Reka és ugyan ez történik amikor eljövök munkából, újlenyomattal búcsúzunk :)

A kolégáim mindkét helyen nagyon barátságosak, összejárnak évek óta, engem is hívtak, ők az új barátaim. A legtöbben külföldiek, angolok, ázsiaiak, vannak cseh, nepáli és iraki kolégáim is, néhány ausztrál van csak, összetartó csapat köszönhető a managereknek. Ami nagyon jó, hogy itt számítanak rád, sosem telt még el úgy hét, hogy ne kérdezték volna meg nem tudnék-e maradni még néhány órával tovább, nem tudnék-e hamarabb jönni, itt ha az ember bekeürl a körforgásba akkor fontos eleme lesz a rendszernek és minden ledolgozott órát kifizetnek, nem úgy, mint otthon. 

Az egyetlen óriási különbség nekem az elmőlt évek munkáihoz képest, hogy egész nap talpon vagyok. 10-14 órákat dolgozok, délelőtt kávékkal és forró tányérokkal, tálcállak rohangálok, délután pedig a drogériában hol a kasszában állok, hol pedig a boltban segítek rúzst, krémeket, gyógyszereket és minden egyebet megtalálni, eladni, trécselek a vásárlókkal. A lábaim nagyon elfáradnak a nap végére, van itt minden, izomláz, talp égés és boka, térdfájdalom is, úgyhogy mindent bevásároltam amivel enyhíthetem ezt a fájdalmat. Mentás lábsót vettem, voltaren krémet a bokámra és a térdemre, mentás géllel kenem a talpamat a nap végén és talpbetétet is vettem. Közben pedig cserélgetem a csipőket, hogy ezzel is könnyítsem a dolgomat. Kolégák szerint idővel majd megszokom, de nem panaszkodok, mert szeretem mindkét helyemet, még akkor is, a ha nap végén a legjobb ledobni a cipőt és beájulni az ágyba, hajnal fél1kor miután hazaérek :) 

Ez a neve annak a piacnak ahová a lakótársammal elmentünk a hétvégén. Szuper hangulatú napsütéses vasárnap volt, annyian voltak a vintage kertben hogy leülni sem lehetett már. Kézzel készített sütemények, házi ételek, burgerek és rengeteg finomság mellett gyertyák, ékszerek és rengeteg különleges egyedi dolgot árultak a piacon. Odafele menet elmentünk egy igazi régiségbolt mellett, aminek a felét sem tudtam bejárni, de már telepakoltam a kosaramat. Aki ismer tudja hogy imádom a régiségeket, a régi bőrtáskákat, ékszereket, turkálókat, az igazi régi bőr pénztárcákat, na hát találtam is itt egyet, nem hagyhattam ott, és rengeteg bútor is volt, vettem egy szépséges kávétartót, hogy kissé otthonossá tegyem a környezetemet, ami lassan talán már nem csak egy bőröndből fog állni. Tényleg... lassan négy hónapja vagyok Sydneyben:) Íme a képek a piacról :) 

Nagyon jól sikerült az idei szülinapom (IS)! Régi kollégák közül rengetegen felköszöntöttek, írtak, üzentek, az újaktól pedig sütit, ajándékot és képeslapot kaptam :) Nagyon meghatódtam, mikor az öcsém eljátszotta a boldog születésnapot gitáron és küldött róla egy videóüzenetet:) Vasárnap kirúgunk a hámból, szabadnapos szülinapozás lesz barátokkal tesóékkal. Azt hiszem több nap ünneplés után jól indult ez a 29-es év. 

Aminek még jobban örülök, hogy az elmúlt hónapok alatt legördült rólam lassan már hat kiló. Volt is miből, mert az elmúlt nyolc év ülőmunkája sajnos nagyon tönkretett, de most hogy hét napból hatot melózok, nincs időm enni és az itteni kaják nem is izlenek annyira, ahogy tesóm mondaná a Sydney diéta bejött nekem is. Ő mióta itt van tíz kilót dobott le, szerintem már nagyon vézna. Ha így haladok lassan de biztosan el fogom érni az évek óta áhított álomalakomat is idén :) Na persze nem panaszkodok, mert Ausztrália talán az egyetlen ország, ahol rendesen kifizetik a munkádat, hétfőn péládul ünnepnap van, kérdezték akarok-e dolgozni, mondom naná. (dupla fizetés jár ünnepnapokon), úgyhogy kaptam beosztást. A szemem előtt csak a fehér homokos tengerpart jár, idén mindneképp elutazok egy hajókörútra vagy elrepülünk Balira,mert ennyi meló után ez jár az ember lányának, ha már eljöttem a világ végére, legalább körülnézek :)

Egyébként süt a nap, tél van, tizenöt-húsz fok napközben, nincs hideg egyáltalán. Már nézegettem a tantárgyakat a suliba, július 18-án kezdődik a buli, nincs nagy kedvem újra iskolapadba ülni hét év egyetem után, na de ezen is túl leszek majd. Aztán két év múlva elmondhatom, hogy Ausztráliában is elvégeztem egy egyetemet, ami a magyar egyetemmel ellentétben drága mulattság, de egy olyan papírt kapok majd, amivel a világon bárhol és bármelyik országban villoghatok, ami igazi kincs lesz, ha egyszer mégis úgy döntenék, hogy továbbállok Sydneyből. Magyarország pedig már nem szerepel a listán, hiszen annyi hely van még amerre nem jártam :) 

Ez az utolsó napom huszonnyolcévesen, és belegndoltam nagyon szerencsés vagyok, mert elmondhatom, hogy már többször is sikerült külföldön ünnepelnem a születésnapomat. A legemlékezetesebb az amerika 18. születésnapom volt, és bár idén nem lesz anya féle epres torta és apa féle éneklés a családi asztalnál, nem beszélve a kinti születésnapi gulyásfőzésről és a grillezésről no meg drága nagymamám három szál sárga rózsájáról, mert ő mindig azt vett a születésnapomra. Idén más lesz, nem lesz rosszabb az ünneplés, csak más. Eleve egész nap dolgozni fogok, a kolégák kérdezték miért nem vettem ki szabadnapot a születésnapomra, minek? hogy itthon üljek egész nap és egyedül merengjek azon hogy jajj nekem most születésnapom van? Sokkal jobban érzem magam közöttük, ők az új barátaim, szeretem mindkét munkahelyemet, úgyhogy velük ünneplek majd. 

Ha összegezni kellene ezt a tavalyi évet, elég zűrösen indult a 28. évem. Volt benne drámai szakítás, örjöngő nyári szenvedéssel, aztán munkahelyi sikerek, kiderültek kik az igazi barátok ( nagyon puszillak benneteket hiányoztok szeretés a távolból is! ) majd a hatalmas váltás, hogy költözik a tesó, és indulok én is, majd végülis kevesebb mint egy év alatt új életet kezdtem. Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondta volna, hogy most blogot fogok írni Sydney közepéből az új ausztrál életemről, egy felhőkarcoló 33. emelertéről (ahová 15 másodperc alatt ér fel a lift csak mondom...) hangosan kiröhögtem volna. 

Ma elbúcsúzök a 28tól és köszöntöm a 29-et, ami talán még nagyobb élményekkel tölti majd meg az életemet. Hiszen egy teljesen új világba csöppentem. Rengeteg felfedezés vár rám. Úgy érzem jó helyen vagyok, jó emberek vesznek körül, és a legjobb hogy itt az öcsi. Sose vagyok egyedül, ha ő a közelben van. A héten csak egy szabadnapom van, aznap lesz az ünneplés, nincs okom panaszra, hiszen hányan mondhatják el hogy a születésnapjukat idén a kenguruk földjén ünneplik az óceánpartnál? Na ugye... :))) 

Míg otthon mindenki a finom epret és a cseresznyét eszi a balcsiparton, itt szakad az eső napok óta. Olyannyira, hogy bár húsz fok van, lehetetlen kimenni az utcára a viharos szél miatt. Őszből hirtelen tél lett, és kicsit hiányolom az otthoni gyümölcsök ízét. Itt nincs finom eper a kertből és a cseresznye aranyáron van, a paradicsom sem olyan ízű, mint amilyen az otthoni kerti, én pedig imádom a gyümölcsöket. Persze itt van avokádó, hatalmas halválaszték, és szinte mindenféle gyümölcs bármikor, de az íze nem olyan egyiknek sem mint otthon. Piaccal pedig még nem találkoztam a városban, úgyhogy ez egy újfajta misszió lesz. Rengeteg mindent terveztem erre a hétvégére, pláne hogy két teljes szabadnapom van, amiből a rosszidő miatt szinte semmi nem valósult meg. Persze mikor szakad reggeltől estig az eső, amikor az embernek van két teljes szabadnapja... Elindultam megnézni ma reggel egy bazilikát, de félúton visszafordultam, amikor a vihar már harmadszor akarta kitépni a kezemből az esernyőt és szinte teljesen vizes volt a ruhám. Még az esőkabát sem segítene. Vennem kell egy bokacsizmát is, ami nem ázik át, és lassan a radiátort is be kell szeretni, mert jövőhéten éjszakára már csak 7 fokot mondanak. Úgyhogy nagyjából főzéssel, pihenéssel és egy kis sporttal telt ez a hétvége. 

Kicsit úgy érzem magam ezen az új helyen, mint amikor drága napilapos főnököm elküldött egy hétre Varsóba, mondván hogy én vagyok a legjobb munkaerő, vegyem ezt jutalomnak. A Studytouron négy napig egy ötcsillagos szállodában szálltunk meg, egy idegenvezető mutatta körbe a várost és minden este a wellness részlegen mulattunk egy utastársammal, miután degeszre kajáltuk magunkat a finom helyi ételekkel.

Na most ez annyiban más, hogy a kajálás kimarad, ellenben reggel már kipróbáltam az edzőtermet, egy óra edzéssel indítotam a napot, három hónap kihagyás után biztosan lesz izomláz. Tegnap előtt ese pedig kipróbáltam a szaunát és a medencéket, tesóék már bejelentkeztek, hogy jönnének ők is pancsolni, Ez igazából itt nem luxus, Sydneyben a legtöbb apartmanházban van wellness részleg, ami benne van a lakbérben. A szobatársam jófej, a két másik lakótárs csendes. Alvással nincs gond, lassan beáll az új kis életem, reggel edzés, 11-től kávézó, délután másfél óra szünet, fél5től -11-ig, éjfélig Priceline. Tegnap lemértem pontosan 10 perc gyalog éjféltől haza a Pricelineból. Úgyhogy örülök, hogy itt lakhatok, nem kell a vonatra várni :) És hát a kilátást is szeretem nagyon, pláne este szép igazán, amikor csak a fények világítanak a város felett.